2010. július 31., szombat

füstös karamell

Nyár, nyár, nyár. Nem utaztunk messzire. Feküdtünk a fűben, hangyákat nézegettünk, hátunkat sütötte a nap. Sült halat ettünk papírból, miközben a nap lassan a hegyek mögé tévedt... Felmásztunk a Hegyestűre, újból rácsodálkozni a természet csodás alkotására, majd Örvényesen, a malomban, az emberi alkotás nagyszerűségére... Persze, ki nem hagyhattuk volna Kapolcsot, Vigántpetendet, ha már épp most művészkedtek a Völgyben: órási élményben volt részünk: egy kis darab igazi Magyarország, minden ízével, színével, bájával, bajával: szóval lenyűgözött! Aztán esti koncert Nagyvázsonyban, a Szent István templom román kori falai között: Gryllusék és Palya Bea... zamatos sajtokat kóstoltunk a vár tövében, hazafelé elméláztunk Dörgicse és Vászoly múltidéző házai közt egy kicsikét... No, és Tihany a Levendula Udvarházzal és megannyi izgalmával, a sajkodi öbölben megbúvó Erdőmélyi Teázó felejthetetlen teájával. Csopakon az Olaszrizling tanösvényen indultunk, s Tamás Pincében töltöttük a délutánt: ha arra jársz, az olaszrizlinggel kezdd, de a világért se hagyd ki a Syrah-t és az Észak és Dél névre hallgató cuvet! Este a bográcsban rotyogott a tárkonyos leves, a faszén felett forgott a kürtöskalács. Bőrünkbe ivódott a füstös karamell illat, még reggel is ott lengett, amikor a hullámok közé ereszkedtünk
Véget ért a balatoni nyár, de még kutakodok az emlékek között....

2010. július 14., szerda

az én drága kakukkfüvem

Ma volt módomban beszélgetni egy fő mezőgazdásszal. Megosztottuk tapasztalatainkat az ehető virágok terén: milyen jó is volt találkozni valakivel, aki nem szúrós csodabogárnak tartott, hanem értékelte szenvedélyemet! Sőt, nemcsak értékelte, de saját tapasztalatait is megosztotta velem!
A kakukkfű most virágzik a hegyekben, erről is ma kaptam hírt... valamikor, nem is olyan régen, mezitláb tapostam  a kakukkfüves réten, csupa harmat... csokrocskákban száradt a kis ház falára szegezve a többféle kakukkfű... vajon, van-e még abból a kakukkfűből? Vagy már kipusztult ott mind, a börzsönyi hegyoldalban? Milyen fenséges volt az erdőben szedett gomba, kevés hagymán lepirítva, friss kakukkfűvel meghintve: őket biztosan egymásnak kívánta a Teremtő.
És mindig jutott belőle télire!
www.ehetovirag.hu

2010. július 11., vasárnap

bazsalikom

Csudafinom fűszerillat lengi be a kis házat! Délelőtt elcsomagoltam a levendulákat, szép kis dobozokba tettem a kandírozott borsmenta-leveleimet. Tegnap friss zsályát és rozmaringot szedtem, s még itt illatozik a bazsalikom is... mennyei volt tegnap: egy kis édes sárgadinnyét néztem ki magamnak a piacon! Nosza, összevágtam a húsát: kellett bele egy sóhajtásnyi porcukor, mert azért még nem volt az igazi. Aztán beleaprítottam néhány friss bazsalikom-levelet, egy pár csöpp citromlé: a nyár, a forró július ízei az estében!
www.ehetovirag.hu
És el kell még mesélnem azt is, hogy a szomszéd faluban borfesztivál is volt tegnap. De nem akármilyen, mert miseborok is szerepeltek a borverseny palettáján! Szívélyes magyar vendégszeretet élvezhettünk: burgonyagombóc-leves, köleskása-leves, lestyánnal, ahogyan az dukál! S aztán egy ottani különlegességet kóstolhattunk: egy pörkölt félét, amelyben nyers házikolbász és füstölt hús főtt... hát kellett is az alap sokféle bornak...

200 éves a Stille Nacht

    … erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké...