2011. április 26., kedd

medvehagyma és sóska

A gyűjtögető életmód ilyenkor tavasszal egészen fellendíti a hétköznapokat. Igaz, most szinte minden, amit össze lehet szedni az erdőből, mezőből: az zöld. Így lett egy nagy kosár sóskánk a fenyves széli rétről. (Kérdezte is a szomszédasszony: ti ezt meg meritek enni?! Honnan tudod, melyik a sóska, melyik a valami másféle levél?! Mondtam hát neki: ha kijönne szedni, ő is meglátná: össze se lehet téveszteni! Se nadragulyával, se fekete nadálytővel.) A réti sóska sokkal barátságosabb, gazdaságosabb, mint a termesztett: nem kell elvetni, kapálni, locsolni, nő magától. S ha szép nagy, csak szedni kell. Ilyenkor olyan zsenge, kicsattanó, s ha ügyesen tépjük, szára nélkül, pucolni se kell!
Másnap medvehagyma került terítékre. Most sem mulaszthattam el, hogy ne vigyek magammal "aszfaltbetyárokat". (Első kérdés: hogyan fogom nem összetéveszteni? Honnan tudjuk melyik a medvehagyma? Másfél perc múlva nem volt már kérdés!) Mára saláta készül belőle, s kis csokrok ajándékba ide-oda. Holnapra talán egy gyönge medvehagyma-leves, burgonyapehellyel sűrítve.
S ki tudja, mivel állítok majd holnap haza? Mert fel kell néznem a felső kertbe is, s amint láttam, igen üdék a vadmálna- és szamócalevelek: ezeket már gyűjthetjük teának. Ahogyan sarjad a citromfű is, s az akácos messziről illatozik a turbolyától. No, de ez utóbbit a hét végére tartogatom: finom kis mártás kerekedik majd belőle!

Fürj rózsamártásban - filmek, virágok, nyár...

Ülünk a lugasban, alkonyat mosolya játszik a lombokon, az asztalon fényűző lakoma: fürj rózsamártásban, színes rózsaszirmok ölelés...