2011. október 26., szerda

Sült lime krém... hmmm

Van, amikor olyan rengeteg gondolat kavarog az ember fejében, hogy nem lehet köztük eligazodni. Nos, ilyenkor kell abbahagyni a munkát, letenni a tollat, bezárni a receptes gyűjteményt, és valami egészen mással foglalkozni. Mondjuk, nekilátni takarítani, rendbe szedni a hűtőt, ilyesmit. Nos, az utóbbit választottam, mert az elmúlt két hétben ez erősen elmaradt, és voltak benne még felfedezésre váró tárgyak. Például néhány szomorkodó paprika: gyorsan készült belőle egy kis mexikói ragu, jó lesz a leányoknak kis dobozokba csomagolva! Persze, ha előbb el nem fogy...
Aztán találtam két kissé szikkadt lime-ot, elbújtak a citromok és Adrienne kis chilipaprikái alá. A napokban kikísérletezett mikrós süti receptjét interpretáltam rá, mert nagyon megkívántam: sült lime krém. Az alaprecept: 5 dkg zsiradék-féle, 5 dkg cukor, 5 dkg cukrozott kakaó, 5 dkg liszt, 2 tojás és egy mokkáskanálnyi sütőpor. Ezt jól elkeverni, beönteni egy kisebb jénaiba és be a mikróba, maximumon 4 percig. Ha tovább hagyjuk bent, akkor gyönyörű, fűrésszel vágható piskótává lényegül, ezt is kikísérleteztem ( De híg pudingba áztatva másnap már ehető.) A sült lime-krémbe persze nem kell kakaó, ellenben kell bele lime, és egy evőkanálnyi tejföllel tettem selymessé, a maradék lime-ból pedig főtt közben egy kis szirup, a tetejére. Próbáljátok ki, mindenki kitalálhatja a saját sült lime-krémjét, csokis piskótáját, vagy bármi másnak nevezett édességet: igaz, utálom a mikrót, de amikor az ember nagyonnagyon vágyik egy kis édességre, akkor ennyit lehet vétkezni: összesen kb. 8 perc, és kész az élvezet...

2011. október 8., szombat

A Somló üzenete

 Kárpótlásul a nyárért - amikor sikerült a leghidegebb és legősziesebb héten meglátogatni az oly kedves dunántúli hegyeket - most csodálatos és hihetetlenül szép napsütéssel kedveskedett nekünk a Teremtő. A Somló: 432 méteres bazalthegy a semmi közepéből kiemelkedve: bár ez így nem teljesen igaz, mert körülöleli a Marcal-medence, és lábához kúszik szépen a  Bakony, de este, amikor feljöttek a csillagok, és amerre a szem ellátott, csak földi kis csillagok sziporkáztak a sötétben, olybá tűnt, hogy a semmi közepén csak mi vagyunk, a bor, meg a hegy. A Somló egy egész napos vulkántúrával bejárható, akkor is, ha közben meg-megáll az ember fotózni, nézelődni, ha itt-ott szóba elegyedik a gazdával, aki aztán nem engedi a pince meglátogatása nélkül - ami, ugye, azzal jár, hogy meg is kell bizonyosodni arról, hogy a pincében jó borok laknak. Nem könnyű a túra, annyi szent, és az sem bizonyult egyszerűnek este összszámolni, hogy hányfélét és hol is kóstoltuk. De hála Jenő bácsinak, Gyula bácsinak - akiknek szentül megígértük, visszatérünk - és Károly gazdának így volt alkalmunk az egész bazalthegy minden ízébe belekóstolni! "Van egy kis házikó, esővízzel működő toalettel, zuhanyozóval " így szólt az invitálás, és ez rendre így is volt, még akkor is, ha két hónapja nem esett eső errefelé... egyszóval a Somló is elbűvölt, ott aludni a szőlőhegyen, az pedig maga volt a csoda... hajnalban beleszimatolni a borospincék illatába, a szőlőhegyek zamatába... A Somlót feltétlenül látni kell, és ha a heggyel beteltünk, ott vannak a tövében megbúvó kis falvak: Doba, Oroszi, vagy Noszlop, ahol a Lucullus Fogadóban a Noszlopi nagytúróst a világért ki ne hagyjátok, és mondjátok el, hogy én ajánlottam!

Fürj rózsamártásban - filmek, virágok, nyár...

Ülünk a lugasban, alkonyat mosolya játszik a lombokon, az asztalon fényűző lakoma: fürj rózsamártásban, színes rózsaszirmok ölelés...