Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2011

A hemina titka avagy Noszlop-környéki ködbeveszett töprengéseim

Kép
Köd előttem, köd mögöttem, isten tudja, honnan jöttem. Bizony, amikor igent mondtam kedves jó Péter barátom felkérésére, hogy az ehető virágok titkaival ismertetem meg a csúcsvendéglátós közönséget, nem tudtam mire vállalkozom. Aztán a jó sors úgy hozta, hogy én is sok bölcselet tudója legyek, vagyis, ha már végigélveztem a veretes előadásokat, hát számot is adok gasztronómiai ismereteimről. Amiket ezidáig autodidakta módon szívtam magamba: könyvekből, szakácsoktól, cukrászoktól és saját édes és keserű tapasztalataimból. Azt már most bátran állíthatom, hogy részvételem ezeken a szeánszokon nem volt hiábavaló. Egyrészről ismereteim bővültek, nemkülönben ismeretségi köröm is. Olyan különleges emberekkel ismerkedtem meg közelebbről,  mint  KallaKálmán, Bergmann Ernő és családja, Salánki Sándor, aztán a jó vendéglősöket felsorolni sem tudom: Berettyóújfaluról, Hajdúszoboszlóról, Balatonakaliból… Talán ők is mind hálásak azért, hogy a virágok színes világába kalauzoltam őket, én pedig az ö…

Egy asztalhoz ültettem a libaságokat

Bizony, nehéz helyzetben voltam Márton-napkor: a körülöttem élők nem igen eszeik meg a libát. Hát most aztán hogyan is legyen ez a liba-evészet, hogy mégse éhezzünk egész évben? Vettem egy szép kis libamellet, s megsütöttem libazsírban néhány karcsú csirkemell társaságában, finom fokhagymásan. S miközben ügyeltem, hogy a bőre szép pirosra süljön, ( nem feledve Kalla Kálmán legutóbbi jó tanácsait) azon morfondíroztam: vajon leánykáim gondolják-e, létezik-e a csirkének más része is, mint a melle, ami egy igen íztelen és jellegtelen húsdarab? Igaz, így sok mindent lehet belőle csinálni, míg a libamell és megsülve is jóízű libamell marad. Nos, volt a mosolygós mellecske mellé hagymás tört krumpli, birsalmamártás, ahogy az ilyenkor, novemberben dukál, aki meg nem vágyott libaságokra, annak ott volt a csirkemell, pőrén ( de állítólag igen zamatosan... ) A szép somlói bor mellett volt idő tovább szőni a liba-gondolatok fonalát, hiszen korán sötétedik, s aki nem tér aludni a tyúkokkal, az gon…

A csodakertben jártam

Kép
A nap már a délutánba fordult, és ott álltam a fehér kapu előtt: sosem jártam ebben az utcában, és mégis... amikor feltárult az ajtó, a csodakert hívogatott. A bambuszok az égig értek, a csavartmogyoró játékosan integetett. Belegázoltunk a ginkgo aranysárga leveleibe - később pedig magját ropogtattuk a sült tök mellé a verandán. Valami varázs fogott meg, a kelet és a nyugat határán az érzékek játéka. A sárgák a narancsszínek vad játéka a lemenő nap fényében: kövér naspolyák üldögéltek a hatalmas fa ágain. Kínai hortenzia görögdinnye nagyságú virágokkal, és amott egy lángoló vörös juhar: apró levelei mind megpirosodtak: a fájdalom a szívembe markolt egy ideig, mert ilyen nekem is volt, csak... és a ginkgomat is rég nem láttam már, talán ki is vágták... és egy elhagyott veteményes, mert gazdasszonya már az égi vizeken evez... de mindez olyan otthonos volt, mintha csak az enyém lett volna! A ház mellett jujubát - kínai datolyát - ettünk a fáról, leveleit már megcsípte a korai fagy, toboz…