2012. március 21., szerda

Egy pazar csicsókakrémleves

Ha valaki azt mondja nekem egy héttel ezelőtt, amikor szép nagy csicsókahegyekkel néztem farkasszemet a piacon,  hogy a csicsókalevesről fogok áradozni a világhálón, azt a térdemet csapkodva röhögtem volna ki. Aztán a világ úgy fordult, hogy: tessék. Szóval szerdán a kosaramba kerültek a csicsókák, és akkor még fogalmam sem volt, hogyan fogják bevégezni küldetésüket. mert igen régen ettem csicsókát, és nem hagyta valami melengető kulináris élményként emlékét a szívemben. Amíg a receptjeimen dolgoztam, oda-odasandítottam: mert igen szemrevalónak tetszettek! És akkor jött egy álom, majd a valóság, és megkomponáltam a hihetetlenül finom csicsókakrémlevest. A megpucolt gumókat egy kevés leveszöldséggel meg egy darab hagymával csöndesen megfőztem, aztán egy kis tejszín, és jött a turmix! Belekóstoltam, és csak egy csöppnyi só kellett még hozzá. Amíg főtt, elgondoltam, hogy e seszínű dologba kellene valami életet vinni: mondjuk egy kis pikáns tökmagos-petrezselymes pesztó sokat lendítene a látványon... aztán, mint kiderült, az ízével remek összhangot adott! Gyurcika csodaládikójából került hozzá paszternákchips, hogy teljes legyen az élvezet! Kis unokahúgaim kinyalogatták a csészéket, de ami még inkább biztató: még megrögzött húsimádókat is lekenyereztem (vagy leleveseztem) vele, és még egy finnyás informatikust is sikerült rábírnom arra, hogy legyen részese a csicsóka élvezetének! (Ami nagyon nagy eredmény, mert az ilyesféle figurák azt hiszik, a pizza dobozban terem, a tarhonya bokron, a csicsóka egy gyermekdal, de legalábbis rokona a csicseriborsóbablencse-kezdetű dalnak, és ha megkérdezik, mit ennének, egyedül csak a rántott húsig jut el szegényes fantáziájuk.)

2012. március 13., kedd

A csíramálé rejtélye


A hagyományos magyar népi konyhánk egyik finom édessége a csíramálé.  Alapanyagai: csíráztatott búza  liszt, és víz. Régen tepsiben sütötték és kockára vágva kínálták, a széle megsült, a közepe pudingszerű és édes szirupban tocsogott. Országszerte több név alatt ismert: csiripiszli, kotés, kötis, biracs, szalados.  Jókai Mór „Az Aranyember című regényében így ír róla „fenséges, mézédes csíramálé". Rendszerint a hosszú árnyékot vető didergő téli hónapok, az adventi és húsvéti böjtök kedvelt eledele volt. Egyszerű, olcsó, sőt mi több, igen egészséges és tápanyagokban gazdag étel.Na és hogyan készül?
A búzát lapos tepsibe vagy üvegtálba szórjuk és ráöntünk annyi vizet, hogy jól ellepje. Másnap tiszta vízzel alaposan átmossuk a szemeket. Biztos sikerre számíthatunk, ha a megduzzadt búzát tálcára vagy tepsibe tesszük, naponta leöblítjük, szitán lecsöpögtetjük, nehogy erjedésnek induljon. A szemek gyönyörűen kihajtanak, négy-öt nap alatt elkészül a „búzatésztánk”.
A málé készítésekor a kicsírázott búzát szűrőben, folyóvíz alatt átmossuk, és húsdarálón ledaráljuk, vagy erős turmixgéppel, a vizet hozzáadva, több részletben, óvatosan pépesítjük a csírát. Vigyázzunk, a csíraszálak könnyen rátekeredhetnek a késekre!
Ezután a vízzel alaposan elkeverjük a pépet. Egy szűrőbe konyharuhát terítünk, és a beleöntjük. A vásznat összetekerjük és alaposan kifacsarjuk, a tejszerű, édeskés folyadékot felfogjuk, és egy pohárnyit félreteszünk belőle. A többit csomómentesre keverjük annyi liszttel, hogy sűrű, piskótatésztához hasonló masszát kapjunk. Ezt tepsiben, szép lassan megsütjük. 

Nos, így tettem, és pillogtam befelé a sütőbe: hogy mi is lesz ebből. És láss csodát! Tartottam magam a receptúrához,  hagytam, hogy kihűljön, szépen megdermedjen.. kár, hogy rajtam kívül senki, se senki nem akarja megkóstolni, inkább a tegnap a piacra került termékeimnek volt sikere: a hétféle gyógynövénnyel ízesített lekvárokról majd bővebben, legközelebb!

2012. március 1., csütörtök

Okosságok avagy a vizahólyag rejtélye

Receptjeimmel való munkálataim során olyan szavakba botlottam, amikről nagyjából fogalmam sem volt. Első olvasatra ilyen volt az annóna (más néven cserimoja), a tarama a Syllabub, a parmacet, az organtin. Nos, hogy mások is okulhassanak belőle, egy kis szótárt fogok készíteni ezekhez. Most ugyan fokhagymás oldalas illata lengi be a konyhát, és nem zsírban sült, hanem egy nagyon elmés kis szerkezetben. Nos, erről is fogok írni bővebben. (Ezekhez most már csak idő szükségeltetik).  E rövid kis bejegyzésemet most azzal toldanám meg, Kedves Olvasó, hogy megtudd, mi is az a vizahólyag (hátha e tudás birtokában szebbnek látod majd a holnapot!): a vizahólyag fehérborok derítésére és kocsonyásításra volt használatos régebben. A viza (édesvízi hal) szárított úszóhólyagjából készítették. Ma már másféle anyagokat használunk erre, a konyhában zselatint, habfixálót, egyéb instant készítményeket. Rákosi Viktor, a XX. század elején dolgozó újságíró és humorista vidám novellájában ír a vizahólyag felhasználásról "Élénk derültség a borban" címmel.

Fürj rózsamártásban - filmek, virágok, nyár...

Ülünk a lugasban, alkonyat mosolya játszik a lombokon, az asztalon fényűző lakoma: fürj rózsamártásban, színes rózsaszirmok ölelés...