2012. május 30., szerda

Párizsban járt az ősz…



én meg a késő tavasz nyomdokán a Balaton északi partján.  S amint az kihagyhatatlan meg kellett látogatnom kedves pincéimet: Ervint, Jenőt és Erzsébetet (amitől az illatos virágmagvakat kaptam tavasszal) a Tamás Pincében, Csopakon. S hogy a szombat se maradjon pincejárás nélkül, hát Sándor meghívására a Salánki pincét ejtettem útba Aszófőn. Pontosabban: Salánki Családi Borpince, vagy stílusosan, ha már Párizsnál tartunk: Chateau Salánki. Az este hűvös volt, ahogyan az egy május végi szombathoz illik, fázósan beleremegtünk az estébe, s valami furcsa zenekar énekelt a vibráló dobozból: Ady versét megzenésítve, miközben szépen a dugó kicsusszant a palackból. Tihanyi Cabernet Franc, 2009., Sándor ajánlatára… találkozott velem. S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,… rímeltek a borra, ami szebben nem is mondhattam volna el, milyen… Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé… hiszen még itt sem volt… a dallam elfoszlott az estébe, eltűntek a tréfás falevelek, a költő nyara, a palack kiürült, a kezemben a pohár a csillagos ég alatt…
És a végén ketten maradtunk – Hamvas Bála után szabadon- magam, meg a bor, Nyögő lombok alatt.

2012. május 22., kedd

A sous vide diszkrét bája


Nos, vagy jó fél éve ismerkedtem meg a  sous vide eljárással Kalla Kálmán jóvoltából.  Miután másodszülöttem is úgy döntött, megpróbálkozik, miként lehet a konyhatechnika eme új vívmányát a mindennapokkal ötvözni, nosza, ebből már én sem maradhattam ki. Ahogyan már belefeledkeztem egyszer hónapokra a kenyérsütés rejtelmeibe (hogy aztán egy életre szóló barátság legyen belőle, sőt, még leánykáimba is átültessem a kenyérsütés szerelmének csíráját, hogy úgy érezzék, ez a mai vagány nő imidzséhez mindenképpen hozzátartozik), ahogyan később a házi malom és a gabonakásák és krémek világába ástam bele magam (sokak máig tartó gyönyörűségére), s amint legutóbb a Magic Chef+-szal tettem. Eme varázsfazék használatával sikerült újragondolni egyet s mást a magyar konyhából,  s miután a hozzá való szakácskönyv elkészült, addigra kimazsolázni belőle azokat a pozitívumokat, amik tényleg megkönnyítik és szebbé teszik életünket. S mellékesen még valami gasztronómiai értékkel is megajándékoznak!
S nosza, most pedig itt a Sous vide. Készülék három napra, kipróbálni. Három nap,  éjjel nappal sous vide. Mert ki kellett próbálni mindent. No, nem mindent, mert az nem fért volna bele három napba, (vagyis kétszer három napba, de ezt csak titokban árulom el). Fokhagymás oldalas, steak egy csinos hátszínből, isteni borsosan. Rozé kacsamell, kakukkfűvel – mégpedig virágzóval, mert éppen most borult virágba – no és virágok nélkül persze nem is élhetnénk. Mellé egy kanálkával kóstoltunk a gyógynövényes meggylekvárból - a Százszorszép Finomságok vadonatúj kreálmányával - fenséges!! Csirkevariációk: medvehagymával töltött csirkemell-rolád, spárgával és snidlinggel töltött jércemell hajszálvékony szalonna-szeletekben sütve… és a zöldségek sora! Mert ugye, a lányok nem mindig a húsra járnak rá: tréfás brokkoli, az új szerelmünk, a paszternák, répa, retek, zeller meg karalábé. S mivel épp szezonja van, fehér meg zöld spárga, csöppnyi vajjal, és rozmaringos újburgonya. S hogy ki ne maradjon: a Berlinben zsákmányolt Hawaii fekete sóval is kigondoltunk egy csirkemell-variációt: elkészült, de még nem mertük megkóstolni… de amiket megkóstoltunk, egytől -egyig zseniálisak lettek. Nem sok maradt belőlük mutatóba se…
Mi a jó ebben, kérdezhetnétek, azon kívül, hogy igen jól szórakoztunk, szépen fogyott Péter somlói bora is mellé, jókat kóstolgattunk és a hűtőben van pár csomagocska, későbbi kísérletek céljára?! Az életben – majdnem- mindent ki kell próbálni, például ezt is. Lépést kell tartsunk az új irányzatokkal, aztán vagy megmaradnak, beépülnek a konyhánkba, vagy felejtősek lesznek.
S hogy milyen előnyei lehetnek még  a sous vide-álásnak egy „közönséges” konyhában, azt legközelebb mesélem el!

2012. május 7., hétfő

Virágos anyák napja

A kert telis-teli virággal: a május szép ünnepi díszbe öltöztette. És az ünnep meglepetés: egy mascarponés-túrós torta, keksz-alappal, és kandírozott virágokkal: mindenkinek csinálsz kandírozott virágot, neked meg soha senki, mondta a leánykám, és így csináltak is egy marékra valót: ibolya és körtevirág mosolygott ráma  tortáról! A medvehagymás-zsázsás tortellini sem volt utolsó, ugye, nem kell mondanom, hogy szintén "home made", hozzá egy diós-joghurtos-fokhagymás öntet és rengeteg sajt... a nagy izgalomban megremegett a kezem, így fotó egy csöppet homályos lett, sajna. A töltött pizza is ígéretesnek tűnt, ahogy melegedett a sütőben, szép pirosra sütve, szezámmaggal meghintve, és milyen remek tölteléket rejtett: sonkás-gombás-sajtos finomságot. Egy szóval kipukkadásig ettük magunkat az ünnepi vasárnapon, köszönet érte a leányoknak!

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...