2014. augusztus 23., szombat

Az én városom 1. - Pest megér egy estet…



„Nem az a lényeg, hogy milyen világban élsz, hanem hogy milyen világ él benned.”
Popper Péter

…igen, kedves barátaim, mind, akik nem tartottatok velünk a Szent Monika emléknapja ürügyén szervezett kiránduláson, mert:

-          csípnek a bögölyök
-          az erdőben megerőszakolnak
-          emelkedő???
-          túl későn van
-          tömegközlekedéssel???
-          az úttörővasút kommunista

Szóval, mind sajnálhatjátok. Lótunk-futunk a városban dolgunk után, leszegett fejjel, mert sietünk és kutyagumit kerülgetünk. Olykor fel kell pillantani: igen, ez a mi városunk. Az én városom. Amiért úgy lelkesednek külföldi barátaink!
Egy ideje már úgy megyek a dolgomra, hogy kicsit turistát játszom. És sokszor kerül el a fényképezőgép, mert rájöttem: sok-sok képet csinál az ember idegen városban, idegen országban, ami pedig itt hever a lába előtt, az meg oly mostoha. Fel kell fedezni, megnézni mindent, amit amúgy külföldiként megnéznénk. Meg azt, ami régen szép emlékként él a szívünkben.
Nos, ezért is volt az esti pesti kirándulás, mindent összevetve 3-tól kilencig – ekkor már a lefekvéshez készülődtünk.
A buszok és villamosok éppen úgy jártak, ahogyan azt e neten a menetrend írta! Gyönyörű házak, erdőillat, madárdal. Az erdei úton kedves emberek. Pazar panoráma, alkonyati napsütés, és a végén az áhított rétesbolt, egy hideg sör. Csak néhány kép, lehet irigykedni.
Legközelebb meg velünk tartani. Ki jön?
(Nem voltak böglyök, se szúnyogok. A buszon-villamoson volt ülőhely, és senki sem akart megerőszakolni, még utalást sem tett rá. Igaz, az emelkedőn lihegtünk egy kicsit. De ennyi kell.)














Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...