2014. október 31., péntek

Az Alpok napos oldala 4. Virágok, temetők, csend

E néhány képpel szeretnék megemlékezni a hazájuktól távol elesettekről, azokról, akik nekünk oly kedvesek voltak, de nem lehetnek velünk, akik hiánya a mai napig fájó. A vigasztalódáshoz néhány kép, ahol virágok vigyázzák a halottak örök álmát.
Osztrák-magyar katonai temető, Meran/Merano



 Városi temető Dorf Tirol/Tirolo



Ha tetszett, látogass vissza később! Ha kedveled a közösségi oldalamat, még több virágos érdekességet találsz nap mint nap!

2014. október 28., kedd

A lélek. In memoriam Budaházi László




A LÉLEK. Ez volt a legfontosabb szó a reklámjában. A színek, a fények, az összeállítás, a komponálás harmóniája, és a LÉLEK. Ez hatotta át munkáinkat. Csodálatos és termékeny alkotó időszak volt mindkettőnk számára az a néhány év. Úttörő feladat volt a miénk, stílust teremtettünk a virág- és csendélet-fotó világában: akkoriban nagyítóval kellett olyan képeslapot és virágnaptárt keresni, amely nem kettőnk keze munkáját dicsérte. Később a Halmos-Budaházi stílust sokan szolgaian követték, másolták – de a LÉLEK, az nem az volt, mint az eredetiben.

Nagyon sokat tanultunk egymástól, a közös alkotó munka gyümölcse a többi tevékenységünkre is építően hatott.  Két alkotó lélek lelt örömre egymásban, és gyönyörű alkotások születtek belőle, mások – és a magunk - gyönyörűségére.
Az élet aztán másfelé sodort és régen nem találkoztunk. Mindig készültem hozzá, de halogattam, mert az ember mindig talál fontosabbat, és könnyen mondja: nincs idő. Aztán egyszer csak érkezik a hír: most már csak odaát találkozhatunk. Ami elmúlt, azt elvesztettük.
E néhány képpel szeretnék megemlékezni Budaházi Lászlóról, akivel sok évig együtt dolgoztunk. Most csöndesen, a közös képeslapokat nézegetve nélküle emlékezünk. És amint az utóbbi időben annyiszor, most is a halk felismerés kísér: kérlek, ne halogassátok egymás meglátogatását! Ha eszedbe jut, hívd fel. Menj el hozzá. Öleld át, és mondd el neki azt, amit el KELL mondani. Simogasd meg, szánj rá IDŐT.  Jusson eszedbe: lehet, hogy csak ma vagytok együtt, a holnap oly bizonytalan, lesz-e még. Tedd meg ma, mert az idő mindannyiunk számára meg van számlálva. És a sírra vitt szépséges koszorú, az már mit sem ér.
Nyugodj békében, Laci!






1990 és 1998 közt megjelent képeslapjainkból válogatva
Fotó: Budaházi László Styling: Halmos Monika

2014. október 20., hétfő

Az én városom 1.

Gül Baba
Akik ismernek, tudják, és már talán itt is írtam róla: jó ideje úgy járom a várost, mint egy idegen. Dolgaim intézése közben fényképezek, rácsodálkozom olykor: milyen szép, vagy éppen érdekes ez a város. És mindig vannak felfedezetlen területek- legalábbis számomra. Ilyen volt a mai nap is, amikor Benkő Ági (VirÁgi) hívott találkozóra - persze, a Virágkonyha ürügyén -  Gül Baba türbéjéhez. Jártatok már ott? Nos, eddig még én sem, csak tudtam, hogy VAN. És hogy a gül, törökül a rózsa. Újabb kis csemege az Én városomból.









" A Rózsadomb délkelti lejtőjén - támfalakkal övezett kis kertben - áll Gül baba síremléke. Gül baba - kinek híre ma is jól ismert az egész mohamedán világban - a kis-ázsiai Sivasz tartomány Merzifun városában született. Az iszlám egyik szerzetesrendjének - a bektasi dervisrendnek a tagjaként a szultánok egész sorát szolgálva hirdette a Korán igéjét." Bővebben: http://www.museum.hu/muzeum/Gul_Baba_Turbe_es_rozsakert/aktualis?f

Ha tetszett, látogass el máskor is! Kedveld a közösségi oldalamat, ahol napról-napra új virágos érdekességeket találsz: katt!

2014. október 13., hétfő

Az Alpok napos oldala - Meran

 Meran/Merano... nem csodálom, hogy nagyapámat gyöngéd emlékezés fűzte Meranhoz. El lehetett itt viselni a nyarat gyerekként! És most is... A világ kicsit változott: a pöstyéni fürdőorvos egyik villája Meranban volt, itt nyaralt nagyapám: mindkét város az Osztrák-Magyar Monarchia része volt akkor. (Most az Európai Unióban található mindkettő. Nagyapám nagyapja is magyar volt. :-) A történelem játszik velünk sokszor.És a villát nem találtam meg...)

 Az Alpok nyugalma, a fenyvesek méltósága ötvöződik itt a mediterrán bájjal, az olaszos temperamentummal. És mivel nem rombolt itt le semmit a háború, mindenben ott látod az időt: nagyapám is azokon a köveken lépdelt egykor, amin most én...


 A háborúról a szépen gondozott temető mesél csak.

 A város felett 1500 méterig szőlő, csepegtetéses öntözéssel.



 Promenade der Poesie/La via della Poesia elgondolkodtató padjai, és a Passer felett átívelő Római híd.
Hamarosan újabb képek következnek, ha tetszett, látogass vissza később, vagy kattints a közösségi oldalamra! Klikk!

2014. október 11., szombat

Az Alpok napos oldala 2.

 Az utazásban az sem elhanyagolható, hogy visszanézed a képeket, és újra meg újra átéled azokat a felejthetetlen pillanatokat. Ahogy ígértem, ez az arborétumi séta folytatása, a sárga ezer árnyalatában pompázó ágyások közt. A háttérben a zöld felek a hegyoldalba vájt mellékhelyiségek bejáratait rejtik el a szemek elől.
 Az északnyugati oldal lankás sétaútja a madárkalikából nézve. A pálmás hegyi "strand" és a lentebb pompázó hortenziagyűjteményt majd még külön is bemutatom! Impatiens mezők a hegyoldalban, színpompás egynyáriak és a kilátás, a szemnek és a léleknek is gyönyörűségnek.


 Egy valamire való kastély nem lehet meg labirintus nélkül. Itt a hely adott volt ahhoz, hogy egyre feljebbről vessünk rá pillantást - mert így mutat is, úgy meg csak eltévedni lehet benne. :-)
 Ínyenceknek: Coleusok gyűjteménye sok száz négyzetméteren, és egy csodás bambuszkert, csöndes csobogóval, titkos zugokkal.


Trautmannsdorfban természetesen van egy pazar pálmaház is, amiben szebbnél szebb orchideák nyílnak, trópusi növények társaságában. A pálmaház egészében automatizált, ottjártunkkor éppen maguktól nyíltak az ablakok és friss permet érte a virágokat meg a békés látogatókat.
Az arborétum ezer kicsi meglepetést tartogat még a szemlélőnek. Hamarosan a pálma-strandról, a levendulákról, a Napfény kertjéről, Sissi nyomairól, a hortenziákról és sok másról is olvashattok itt. Várlak vissza! Ha tetszett, kedveld közösségi oldalamat, ahol napról-napra friss virágos híreket olvashatsz!

2014. október 7., kedd

Az Alpok napos oldala 1.

Európa egyik legszebb arborétumában

Ez volt az az alkalom, amikor a kedvenc kozmetikusomtól kapott narancsolajos arckrémet és a Zólyomi Zsolttól kapott rózsás parfümöt magamra öltöttem. Végül is anyai nagyapán nagyanyja szegről-végről rokona volt a Trautmannsdorfi kastély egykori úrnőjének...
A pénztáros persze ezt nem tudhatta, ő csak a munkáját végezte, és az újságíró-igazolványomat sem akceptálta. Sebaj, az év legszebb arborétuma minden pénzt és fáradságot megért!


Szavakkal nehéz is leírni, mi mindent lehetett látni. Mint minden rendes arborétumba, korán kell érkezni, mert később a buszok ontani kezdték a bámészkodókat. Volt is mit...
Például a hatalmas dália-gyűjteményt. Ezer színben pompáztak, hiszen a legtökéletesebb dália-idő volt.

Pompás attrakciók sora szórakoztatta el azokat, akiket nem nyűgözött le a növények mérhetetlen sokasága. Engem nem hoz lázba néhány luxus rabságban tartott állat, de sokan lelkendeztek a Dél-Tirol növényvilágát színesítő nyúlpártól, hegyi kecskétől. Tömegek töltöttek hosszú időt a tarka és büdös madarak közt egy hatalmas ketrecben.
Azért az önkiszolgáló interaktív, földalatti kiállítást ki kellett próbálni! Hat percenként indultak a túrák, sorban álltak a német nyelvűhöz. Gondoltam, ez olaszul sem lehet rossz, már legalább 15 szót úgyis megtanultam. Lámpa felvillant, bementünk, ajtó becsukódott, és megkezdődött a földalatti élet bemutatása 400 méteres sötét sétával: mérgező gyökerek, füstöt okádó kutya, bombát gyártó földalatti mozgalom, és a csírázó magból kelő új élet.
Aki ide, Trautmannsdorfba jön, jó, ha felköti a gatyáját és jó cipőt húz. Itt ugyanis csak lefelé vagy fölfelé lehet menni. Ugyan az utak kényelmesek, de pillanatok alatt összejön jó néhány kilométer. A déli lejtő a  napsütötte kert,  GIARDINI DEL SOLE. Édes szimbiózisban élnek itt együtt messzenéző ciprusok, megfodrászolt levendulák és színben hozzájuk öltözött kaktuszok.

Aztán egy csodálatos zsálya-gyűjtemény a világ minden részéről, a 900 ismert fajtából itt 150-et lehet megcsodálni.
A napsütötte oldalon a kedvencem: Arbutus unedo, Westlicher Erbeerbaum, CORBEZZOLO rengeteg fajtája. Elvarázsoltak pompás gyümölcseikkel!
Ha olaszul akarsz tanulni, Dél-Tirol a legjobb választás. Három nap után már szinte mindent megértesz. Dél-Tirol példaértékű a nemzetiségi kérdések megoldásában: többek közt itt minden kétnyelvű. Még a piacon a gazda kis tépett kartondarabkái is! Amúgy az olasz nyelvleckéhez azért nem árt németül tudni...

Az arborétumi képes séta hamarosan folytatódik! Ha tetszett, látogass el legközelebb is, és csatlakozz a közösségi oldalamhoz: Kattints!

200 éves a Stille Nacht

    … erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké...