2015. május 28., csütörtök

„I have a dream…”



Igen, van egy álmom.
Egy szép, tornyokkal ékesített kastély-forma- talán nem is ma épült, hanem évszázadokkal ezelőtt, de a mai kor igényeinek megfelelő minden földi jóval rendelkezik. Van benne egy étterem, amelyben csupa virágos finomságot és „vad” ételeket kínálnak: vadnövényt, vadbogyót, vadállatot. Egy kávézó-cukrászda, fából faragott csipke-terasszal, rózsaszörppel, virágos süteményekkel, sok-sok olvasnivaló könyvvel a falakon. Külön kisebb termek előadásoknak, workshopoknak, zenés-beszélgetős estéknek.
A kastély egy kertben áll, hosszú rózsalugas vezet hozzá. Mögötte fűszer-és gyógynövénykert, andalgós ösvényekkel, tele ehető virágokkal. Előtte egy hatalmas levendula-labirintus. A kertet hársfák szegélyezik, hátrébb gyümölcsöskert, és a fák árnyában keskeny nyomtávú kisvasút fut körbe.

Ilyenkor felébredek, és ott állok a valóságban, az elmúlt sok-sok év alatt megszerzett kincseimmel:

 a receptgyűjtemény és az ehető virágok kutatásából összeállt tudás és tapasztalat,
a kis hazánkban és külföldön megjelent könyveim, publikációim,
a közösségi oldalaim közönsége,
az élményszerű oktatásban szerzett gyakorlatom,
a virágok témaköréből kialakult kapcsolatrendszerem, ismertségem,
egy kidolgozott és jól működő marketing-stratégia,
egy hatalmas gyűjtemény konyhai eszközökből és ételfotózáshoz szükséges holmikból,
egy kompletten berendezett fotóműterem,
„vidéki otthon” stílusú fehérre antikolt  egyedi konyha- és étkező-berendezésem,

amelyet szeretnék most még jobban hasznosítani!

Keresem azt a partnert, aki szívesen lenne üzlettársam, illetve azt, aki lát ebben lehetőséget, fantáziát, akivel a Virágkonyha új utakra evezhet! Akivel együtt erősíthetnénk egymást!

Keresem azt a helyet, ahol álmaim virágkastélyának legalább egy szegletét megvalósíthatom. Keresem azt, aki tőkét, otthont tud adni – kert? kertészet? étterem? kastély? kolostor? - én a többit tudom hozzátenni.

Időszakosan üresen álló épületet, kertet is szívesen töltenénk fel élettel, akár ottlakással is...

Lehet, hogy épp egy ilyen ötletre vártál? Írj kérlek, vagy hívj máris, beszélgessünk, lehet, hogy egymásra találunk? moni.halmos@gmail.com  +3630 9647144

2015. május 22., péntek

Sörkollektoros aszaló házilag

 A Rózsakunyhó kertjében a termés egy része megszárításra kerül. Miután többször is megemlítettem a sörkollektoros aszalót, amelyet édesanyám készített - például a Virágkonyha című könyvemben is -, olyan sok érdeklődő keresett meg, hogy a legújabb aszaló készítését nyomon követtem. Tessék, így készül a sörösdobozokból a házi aszaló! Az első lépés, hogy hozzá kell jutni legalább 48 sörösdobozhoz - tehát ez a kellemes rész.Ebben a család segítségére is lehet számítani! :-)
Azután a dobozok tetejét le kell vágni, a másik végüket behasogatni. 
Egy megfelelő méretű vályút készíteni a dobozoknak - a miénk 6x8 doboz méretű. Kánikulában mértünk benne 68 C fokot is!






 Az egészet feketére le kell festeni, majd egy üveglappal befedni.  Hozzá egy megfelelő méretű kis házikót készített anyukám - az oldala nyitható, ott lehet betolni a fakeretbe feszített szunyoghálóból készült tálcákat.


Idén elköltözött az aszaló a kert másik, napsütötte zugába, hogy ne legyen annyira szem előtt - a kis rosszcsont ördögök elől helyeztük át, kerítettük be, mert csúszdának és babaháznak szerették volna használni. Hamarosan a házikó készítéséről is lesz néhány kép! Ha volna még kérdésed, keress bátran: moni.halmos@gmail com, vagy a honlapomon vagy a közösségi oldalon.
Ha tetszett, látogass el honlapomra, és megtisztelsz, ha könyveim közül választasz egyet - szívesen dedikálom is neked!

2015. május 10., vasárnap

Wien, Naschmarkt, 2015.

 Május 7-én Bécsben a Radio Maria délelőtti élő adásában mutattam be német nyelvű könyveimet, meséltem az ehető virágokról. Izgalmas kihívás volt, de a sok betelefonáló kedvessége és szívet melengető szavai újra erővel töltöttek fel. Na és egy kihagyhatatlan séta, ezúttal a Naschmarkton.










Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...