Rózsakóstoló a Pálmaházban

 Van egy hely Gödöllőn, ahol egy kicsit megáll az idő. Mindig szívesen megyek ide, a csodálatosan új életre kelt Pálmaházba. (Amúgy a kastélyok számomra legizgalmasabb része az Orangerie, a Pálmaház, nagy titkok őrzői...) A Pálmaház Herbárium ILLATTÚRÁKAT szervez, és májusban mi más is lehetett volna a túra fénypontja, mint a RÓZSA. Sok-sok szépséges rózsatő, törzses rózsafák, rózsás illatszerek, szappanok, kerámiák. A Scent Poetry szervezésében a rózsa legféltettebb titkai tárultak fel a közönség számára. Élmény volt Lipovszky Csengével avatni be a rózsakedvelőket a rózsák kultúrájába, érzékiségébe, gasztronómiájába. És a végén, természetesen, rózsakóstoló várt az érdeklődőkre...

 Az illatesztéta és a gasztrobotanikus, ha egy délutánra együtt feledkezik bele a rózsák világába.

Pünkösdi vadnövény túra

A májusi erdőben van valami megejtően csodálatos. A buja zöld, apró kis virágokkal, pillangók röpte a madárdal már szinte fáj... Végre az égiek is kegyeibe fogadták az erdőjárókat, és megtehettük májusi vadnövény-túránkat a Börzsönyben.

A Rózsakunyhótól indultunk - mint minden túránk alkalmával, ma is vetettünk egy pillantást a névadó kunyhónkra, és jóleső érzéssel állapítottuk meg, hogy a márciusban ültetett rózsáink megeredtek, szépen nőnek, a tábla is a helyén. (Ha arra jártok, és szomjazni látnátok a rózsát, kérlek, adjatok nekik inni!)
Fekete István gondolataival indultunk tovább:
"a természet...
ebben nem is csalódsz, elhiheted. Nem beszél, hát nem is hazudik; nem ígér, és mégis odaadja mindenét; nem szól, és mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott."

 
Szélben hullámzó réteken vitt át az út, igazi színkavalkád dacolt a szokatlan hideggel, örömmel fedeztük fel a Börzsöny ehető vadnövényeit.
Odébb egész kései gyöngyvirágmező (Ugye, tudjuk, ez nem ehető, sőt!): Tamási Gáspár oly régen olvasott "Vadon nőtt gyöngyvirág"-ja ugrott be - ha végére a érek a Virágzabálóknak, újra előveszem.A májusi rétek nehéz illata új gondolatokra és maradásra késztet. Régvolt májusok hozakodnak elő, a maguk tarkán szövögetett emlékképeivel - rég volt, igaz se volt - a szekrény mélyén lapuló megszáradt virágcsokrok tudnának csak igazat mesélni róluk.

 Meg egy vers, egy régi könyvből:
"Ma megfürödtem illatodban, neked kakukkfű illatod van.
A réten, ahol gyerek voltam, most gyár van, óriás torony van.
Azt a rétet sose láttad, mégis tied ez a varázslat.
Kakukkfű-illatban keringve, beivódsz régi éveimbe." (Sipos Gyula: Kakukkfű)
Aki ma kihagyta a vadnövényes túrát, az ehető növények és ehető virágok ismerkedős kirándulását, tartson velünk legközelebb, amikor a nyár ehető virágait fogjuk szemügyre venni, ezúttal a Duna másik oldalán!
Bővebb info: http://www.halmosmonika.hu/index.php/hu/