2016. augusztus 31., szerda

Virágkonyha a bőség kertjében

Vannak dolgok, amik találkoznak.Vannak emberek, akiknek olykor találkozniuk kell valamiért, újra meg újra. Így találkoztunk legelőször véletlenül. Azután újra és megint. Erzsi bőszen dolgozott a BŐSÉG KERTJE-n, én az ehető virágaimmal szorgoskodtam. Megszülettek a könyvek, összefutottunk könyvbemutatón, kiállításon, Fehérvárcsurgón (aki járt már ott, tudja, miért...), és terveztük, egyszer majd, de tényleg, csakazértis, valahol, nem véletlenül... és eljött!
Egy merész napsütötte délután Ráckevén, a Bőség kertjében.

Összetalálkozott a két könyv, a két szerző, Krumpach Erzsi és Halmos Monika, egy gyönyörűséges kertben. Az élet úgy hozta, hogy megneszelték ezt a találkozást a ráckevei kertbarátok is, és bekéreckedtek - én meg örömmel álltam elé a felkérésnek, hogy az augusztusi buja kertben rögtönözzek egy különleges VIRÁGKONYHA előadást. Miért is ne, hiszen itt minden adott volt a szemléltetéshez!




Az ehető virágok termesztéséhez a legjobb út az, amit Erzsi követ: konyhakert ásás és kapálás nélkül. Na jó, nem 100%-ban, de ha okosan tervezünk és sok mindent átgondolunk, a könnyű munka gyönyörű és egészséges terméssel ajándékoz meg!






A négy részre osztott kertbe egy sokszor kipróbált vetésforgó szerint kerülnek a növények. Virág, fűszer, zöldség vegyesen - tökéletes együttélés.

Vegyszerek nélkül, a lehető legkevesebb idő- és energiaráfordítással (mindkettőnknek 4-4 gyermeke van, elhihetik, hogy idő és energia se sok marad...) hogyan lehet egy egészséges és gazdagon burjánzó kertet kialakítani, fenntartani. Erzsi képzést és kertlátogatást is tart, lehet keresni bátran, és már tavasszal lehet így kezdeni!
 Sok ötlettel lettem gazdagabb: kell is, hiszen hamarosan indul az új bemutatókert-projekt, és szükség van minden apró tudásmorzsára.

Mire a nap lement, a kert minden szegletét végigjártuk, megkóstoltuk. Erzsinek hála egy kis kerti uzsonnában is volt részünk, saját készítésű zöldségkrémjeihez - mi sem természetesebb- virágokat ízlelgettünk.  A padlizsánhoz a sarkantyúka, az aszalt paradicsomhoz a fehér begónia jött be leginkább... A kertről bővebben ITT olvashatnak. Virágos recepteket pedig ITT találnak, garmadával.


2016. augusztus 17., szerda

鼓浪屿 - Shuzhuang Garden, a szemlélődés és a belső béke kertje




Földünk másik felén, hazánktól 8500 km-re nem megy csodaszámba, hogy a miénktől eltérő, egészen más világot találunk. Másként gyökerezett kultúra, másmilyen hagyományok, más hit és más gondolkodás. A kínai kert is egészen más alapokon nyugszik.



 
Hsziamen város egyik nevezetessége Gulangyu szigete, amelyet a „tenger kertjének” vagy a „zongorák szigetének” is szoktak nevezni. Neve amúgy ”víz tépázta kövek”-et jelent. Két négyzetkilométernyi zöld oázis, természetes szépséggel. Teljesesen „zöld” sziget: csak hajóval közelíthető meg és kizárólag kisméretű, elektromos járművekkel lehet rajta közlekedni – vagy gyalog. A szigeten található a világ legnagyobb orgona-múzeuma és Kína egyetlen zongora-múzeuma, több mint 200 db zongorával. Mivel a part menti sziklákhoz csapódó hullámok mindig más és más hangot hallattak, szívesen időztek itt inspirációt gyűjteni zeneszerzők. Így lett a „zongorák szigete” koncerttermekkel teli, szabadtéri hangversenyek színhelyévé. A XIX. században brit, francia, holland és japán diplomaták lakták, az épületek teljesen európaiak, több keresztény templommal.


A város, Hsziamen Sanghaj és Hongkong közt félúton, a Tajvani-öbölben, Fucsien tartományban található. Kínai viszonylatban kicsike a maga 4 milliós lakosságával, nekünk elképesztő metropolisz. A helyiek viszont az ország egyik legélhetőbb és legzöldebb városának tartják, sőt gyakran nevezik Kína Monte-Carlójának.

A Shuzhuang Garden 1913-ban egy taivani üzletember létesítette. A közeli szigetről származó kertbarát saját hazájának kertművészeti hagyományait örökítette át Gulangyu-ra. Mottója: „a kert a tengeren, a tenger a kertben”.


A kínai kert, mint sok más kínai dolog, kissé szokatlan és meglepő a nyugati ember számára. A kertnek az épített tereptárgyak, a természetes és mesterséges sziklák éppen olyan fontos részei, mint maguk a növények. A kert kialakításánál fontos szempont, hogy minden lépésnél, minden irányban olyan látvány táruljon a látogató elé, mintha csak egy festményt, egy képeslapot nézegetne. Lépcsők, hidak, pavilonok szoros egységben foglalják keretbe a növényeket. A növények közé rejtett szépségekben a látogató ugyanolyan örömét lelheti, mint a zen buddhista hívő az eltitkolt jócselekedetekben. A zegzugos útvesztők és a cikkcakkos hidak az ősi kínai mondást illusztrálják, miszerint „a kitérők vezetnek közelebb a titkok megfejtéséhez”. A kínai kert valamennyi alkotórésze költeményekből, klasszikus konfuciánus szövegekből vett idézetek neveit viseli, elősegítve a képzettársítást. A kerteken belül is az egyes pavilonok vagy kilátóhelyek gyakran viselték egy-egy híres verssor nevét, amit kőbe is véstek az adott helyen. Ilyen például „A hold a szellővel érkezik” pavilon, ahonnan a holdat volt szokás nézni a szucsoui Páros visszavonulás kertjében, és ahol Han Jü költő híres sorait vérték kőbe: „A szürkület hozza az őszt, és a szél hozza ide a holdat”. Számos, mára már régen elpusztult park emlékét költemények őrizték meg. Az irodalomban a kertek gyakran adtak témát a költőknek és viszont. A Tang-korban felvirágzott egy külön költészeti műfaj is, a „mezők és kertek költészete”. A költeményekből ered több híres kert elnevezése, mint a Kavargó hullámok pavilonjának kertje, vagy a Visszavonulás és elmélkedés kertje.
Vang Hszi-cse költő és kalligráfus (307–365) kitűnő kalligráfiájával örökítette meg a saját kertjében, az Orchidea pavilonban rendezett költői összejövetelt, amiből szintén versgyűjtemény született. A költőket egy patakocska mellé ültette, amelyen boroscsészéket úsztatott le. Aki előtt a csésze megállt, az köteles volt kiinni tartalmát, majd verset rögtönözni. Ez az esemény divatba hozta az úszó csészék patakjának motívumát a kertekben. (A képen a falon Vang Hszi-cse orchidea pavilonról szóló szövegének előhangja látható, másolatban.)


Csi Cseng, a híres Ming-kori kertépítész nem csak a gyakorlatban, hanem az elméletben is sokat tett a kínai kertkultúráért. „Kertek ereje” című munkában, a világ első kertépítészeti szakkönyvében részletesen foglalkozott a kertek szellemi és gyakorlati vonatkozásainak dialektikájával, a kertek és az irodalom, illetve a festészet összefüggéseivel. Kijelentette, hogy alaposan meg kell ismerni a valóságot ahhoz, hogy megteremthessük a kertekben a képzeletbelit. A jól sikerült kert részben isteni inspiráció eredménye, másrészt azonban emberi erőfeszítések terméke. Amikor Európa is megismerte a kínai kertek kultúráját, XIV. Lajos francia király matematikusa meglepődéssel látta, hogy a kínai kertek nem áttekinthetőek, nincsenek geometrikus formába rendezve.



A januári kertlátogatás előnye, hogy kevés a turista, amit az ember nem bán, sőt! Hátránya viszont, hogy a növények nem a legpompásabb oldalukat mutatják. Nyáron csodás virágok nyílnak, mesélte a kísérőnk, ám akkor az utakon hömpölygő emberáradattól szinte lehetetlen élvezni.
A kertrészletek ügyes elrendezése kihasználja a természet adta lehetőségeket, kiegészítve azokat. A mesterséges hegy vagy sziklakert a kínai kert elengedhetetlen eleme. Lehet kert növény nélkül is, de szikla nélkül soha. Itt a Shuzhuang Gardenben kisebb mesterséges barlangok is tagolják. A hegycsúcs a kínai filozófiában a stabilitás, a tartás szimbóluma. A szintén központi elemnek számító víz a kapcsolatokat, a könnyedséget, az összefüggéseket és a kötődést jelenti. A víz által megérinthet a tér végtelensége, közelebb kerülhetünk álmainkhoz.

A kert pici jelenetei elmélyülésre, meditációra nyújtanak lehetőséget. A kertrészletek az évszakok, a napszakok az időjárás és a fényviszonyok változásával folyamatosan más és más arcukat mutatják akkor is, ha a növények közben mit sem változnak. A növények egyébként csak az előzőek után kapnak szerepet. Nem csak formáikkal és az év során változó színeikkel részei a látványnak. Fontosak az illatok, a bambuszlevelek zizegése, vagy suttogása a szélben, az eső koppanása a nagy leveleken: mind-mind részei a költészetnek.
A növények, különösen a fák szimbolikus jelentéstartalma nagy hatással van a kínai kert építőire. Így nem csak a növények természethez hasonló elrendezésére, az esztétikus társításra kell nagy hangsúlyt fektetni, hanem az évezredek alatt kialakult szimbólumrendszerre is.


A Távol-Kelet egzotikumának, vonzásának egyik titka a számunkra elérhetetlenül egyszerűnek és hétköznapinak tűnő dolgokban rejlik: a megfejthetetlenben és továbbélő tradíciókban. Napjaink gyorsan változó, ideges és rohanó világából belépve egy kínai kertbe azt a magabiztosságot érezzük, mely a meg nem vásárolható, nem mulandó dolgok sajátja. Mégis otthon érezzük magunkat benne, és egyszer megértjük, mennyire változatos ez a világ, és mennyire egységes.


A kínai kertművészet együtt fejlődött a tájképfestészettel, a kalligráfiával és a költészettel. Ezek tanulmányozása során lehet igazán megérteni a kert lényegét, élvezni a benne rejlő belső békét és nyugalmat, amelyek összefüggései a nyugati ember számára csodálatra méltók, ám értelmezhetetlenek. Jómagam is kínai mesterek segítségével bontogatom szárnyaimat a kalligráfiában, a kínai akvarellfestésben, a taichiban. A rizspapíron táncoló, tusba mártott bambuszecset, az egymásra épülő harmonikus mozdulatok, vonalak és ívek mutatják meg azt az utat, ami elvezet majd a kínai kert megértéséhez is. (A képen mesteremmel, Horváth Janisszal, aki a kalligráfia világába vezet be.)





200 éves a Stille Nacht

    … erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké...