Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2017

Kalandra fel

Kép
Ácsorogtam a repülőtér komor és nyüzsgő várójában. Lehet, másképpen hívják, nekem idegen és szokatlan volt az útnak induló tömeg féktelen kivagyisága. Hajnalodott, a nagy üvegablakokon lustán csorogtak az esőcseppek, odakint hatalmas gépek ásítoztak.
Elvesztegetett időnek láttam, amit ott kellett tölteni – mennék már, csinálnék valamit, de nagyon.
Egy fiú sodródott mellém, aggodalommal az arcán telefonált. Később szóba elegyedtünk. Rióba készült, egy lányhoz – munka vitte oda, most már a szerelem is hívja, elhatározása és távozása végleges. Édesanyja egyetlene, gondos fiúként sky-pot, vibert telepített az otthoni számítógépre… egy anya talán könnyes szemmel vonatozott haza a nagy magyar hajnalban, míg fiát egy új világ, egy új élet várta a világ másik felén.
Kicsordult a könnyem, nem is igen tudtam válaszolni a fiú kérdéseire… nekem ugyan wechat kellett a kommunikációhoz a távolba, Amsterdamtól az utam pedig másik irányba indult: másfél éve nem látott fiamhoz igyekeztem, sok ezer kilomé…