2010. május 25., kedd

rózsakunyhó


Tegnap végre gyönyörűen kisütött a nap. Délelőtt szedtünk is egy nagy kosár bodzavirágot a fenyves mellett, s néhány maréknyi vadrózsa-virágot, kandírozáshoz. Olyan gyönyörűen mosolyogtak a napsütésben, sehol egy szem por se, mind lemosta az eső!
Ebéd után szunyókáltunk egy keveset, s aztán el is készültek a virágok, ma reggelre már meg is száradtak. A bodzaszörp is elkészül estére. Már csupa virágillat a kis ház!
A kamra polcán meg ott sorakoznak a dobozokban a szépen megszáradt, kandírozott kis ibolyák, árvácskák, muskátlik. Egyre jobban sikerül tökéletesíteni a titkos kandírozás-receptemet!

Nincsenek megjegyzések:

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...