Ősi szokásra vezethető vissza, a kínaiak imádják, és nem
véletlenül. Körülülni az asztalt mindig közösséget formáló erő, de a közös
tálban, közösen főzés öröme még izgalmasabbá teszik az együttlétet. Külön
éttermek szakosodtak erre, ahol az asztal közepén egy erre használható
alkalmatosság található: egyszerűbb formájában az asztalra tett indukciós
főzőlap, máshol eleve az asztalba van építve a szabályozható melegítő. Erre
kerül az edény, amelyben az előre elkészített alaplé fortyog. Sokszor van benne
zöldség: zeller, hagyma, kukorica vagy retek – ez nekünk merőben szokatlan, de
a kínai a retket mindig főzve eszi.
Külön tálakon érkeznek a főzni valók: melyeket szűrőkanálban
néhány másodpercre belemártva, vagy néhány percig főzve aztán ki-ki kihalászik
pálcikájával, és máris eheti. Többféle szószba lehet a falatokat mártogatni,
ezeket legtöbbször szintén mindenki maga mixelheti. Fő itt aztán minden: marha
minden része, tofu, zöldségek, salátalevelek, előre készített húsgolyók, halak,
rákok, és számunkra felismerhetetlen valamik.
Az étkezés alatt olykor forró vízzel utána töltik az edényt,
és van, ahol levesként is esznek belőle, de legtöbbször a sűrű főzőlé megmarad.
Van önkiszolgáló formája is, ahol, akár egy salátabárban,
sorakoznak a mindenféle tengeri élőlények – holt állapotukban – ezeket ki-ki
maga válogatja össze, majd főzi meg magának. A legtöbb helyen az étkészlet
előre csomagolva, tisztán érkezik, ám legtöbbször ehhez is jár egy tál, egy
kancsó forró víz, hogy ki-ki magának leforrázza még, mielőtt birtokba venné.
A Beef King olyan étteremlánc, ahol szemünk láttára
szeletelik leheletvékonyra a marha különféle, előre érlelt részeit, amelyek
azután csak fél-egyperces főzést igényelnek. Jó látni a bejárat mellett, üvegfal
mögött tevékenykedő fiatalembereket, akik hatalmas bárdjukkal szakszerűen
szeletelik a kampókra aggatott húsdarabokat. Itt főként marhahús kerül a
fazékba, de azért zöldséget, tofut és hússal töltött gombócokat is kérhetünk.
Különleges csemege és sokak által kedvelt a pacal: ez előfőzött darabokban
érkezik, de nem lehet puhára főzni: gumi jellegű, ám jóízű, de elrágni majdnem
lehetetlen.
Marylin Monroe és Kalvin
Igen menőnek számító, megnyerő küllemű étterembe invitáltak
kínai barátaink a város túlsó felére, amelynek különterme a fotókon egy meghitt
könyvtárszoba képét láttatták. A székek támláján Marylin Monroe mosolygott a
vendégekre. Lehet küldeni az otthonaiknak: nézzétek, miféle kultúrprogramon
vettünk ma részt! Valójában csak tapéta, és a felszálló gőz, meg a
cigarettafüst – mert itt szokás mindenhol dohányozni, akár evés közben is, bár
akad olyan hely, ahol tilos. De megadja a hangulatát az estének – ehhez tényleg
értenek a kínaiak, hogy tényleg olyan legyen, mintha. Az étel pedig első rangú
volt! (Csak úgy, zárójelben teszem hozzá, hogy a vacsora végeztével a
nagy mennyiségű állati fehérjével jóllakott férfitársaság szórakozni indult, és mivel az ilyen helyekre nőknek nem illő
menni, és a mama-fia duó nem a legjobb párosítás a KTV-hez, fogtak nekem egy
taxit. Azután egy órán át csipogott a telefonom, mert annyira izgult mindenki,
vajon hazaértem-e rendben, nem tűntem-e el, nem tévedtem-e el, – pedig akkor
már aludtam volna az igazak álmát.)
Ha tetszett olvasd el a többi bejegyzést is, és kérlek,
ajánld másoknak is, akik szívesen barátkoznak más kultúrákkal! Látogass el
honlapomra is, ahol sok-sok érdekességet találsz, belelapozhatsz könyveimbe,
megtisztelsz egy dedikált példány vásárlásával. Virágos világomból csak egy kis
kitérő az oly messzi Távol-Kelet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése