Bejegyzések

Vedd? Szedd? Edd?

Kép
A dédi kertjében hátul, ahol nyaranta hűvös árnyat borított a pincetetőre az akác, május végén pedig a turbolya ontotta erős illatát, kora tavasszal medvehagyma hajtott. Amint lettek valamire való levelei, levesként láttuk a tányérban. Tejföllel, csöpp fehérborssal, semmi mixelés – hol volt akkor még a hipphopp-botmixer, csak úgy apróra vágva. Pirított zsemlekocka dukált mellé, és ettük, mert jó volt – és tavasszal mindig volt. Mici nénitől tanulta a receptet, tehát Bécsből importálta a készítését – Mici tante a Wienerwald déli lankáin gyűjtötte a friss tavaszi zsengeséget.
Amíg tartott a medvehagyma szezonja, ettük tejfölbe aprítva, friss kenyérhez, héjában főtt burgonyához, vagy salátaként. Amíg tartott belőle, került a konyhára, aztán jött a többi tavaszi zöld, a medvehagymát senki se hiányolta – örültünk neki tavasszal újra.
Olyan természetes volt a medvehagyma tavasszal, mint később a bundában sült akác, vagy a bodzafánk – így szót sem ejtettünk róla feleslegesen.
Aztán sok-sok tava…

Ha a szamár farka vizes...

Kép
Várjuk a tavaszt, szidjuk az időjárást, pedig az ilyen meteorológiai események nem ritkák. De vajon mit tudunk egyáltalán az időjárás előrejelzéséről? Hogyan alakult ki? Hogyan mérték régen a hőmérsékletet? Hogyan működik egy barométer? Mióta vannak megfigyelések? Tényleg, amikor még nem volt számítógép, meg mindenféle technikai kütyü, akkor hogy is volt ez? Mit csináltak, amikor még nem lehetett megnézni az időképen, vagy meghallgatni a rádióban, hogy milyen idő várható? Ha vizes volt a szamár farka, akkor esik - vajon erre hagyatkoztak? 
Igen, olykor egészen hétköznapi dolgokra csodálkozunk rá, vagy talán eszükbe se jut, hogy ezek a magától értetődő dolgok hogyan is jöttek létre. Jómagam is véletlenül hallottam egy rádióműsorban arról, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálatnak van egy múzeuma, ahol sok érdekességet találhatunk. Előzetes bejelentkezéssel látogatható. Egy nagyon kedves fiatalember vezetett minket végig bő másfél óra alatt az épületben elhelyezett tárlók mellett. Le…

Ehető virágoskert! Miért is ne?

Kép
Hiszen az ehető virágok mindegyike „zöld élelmiszer”. Az is lehet, hogy egyes virágok eddig is ott voltak a kertben, csak még nem jutott eszébe senkinek sem megkóstolni őket. Most itt az alkalom, hogy megtervezzük, és ahogy enged a tél szorításából, meg is valósítsuk álmaink ehető virágoskertjét! A gyerekek is imádni fogják!


Termesztésüknél a biológai gazdálkodást kell követnünk Az ehető virágos kert biokert is egyben, ahol minden levél, virág a tányéron végezheti. Sőt, a legszebb ehető virágok a permakultúrás gazdaságokban virulnak! Nálunk nincs vegyszer, semmiféle trükk: úgy szeretjük a virágokat, ahogyan a teremtő adja nekünk - és így a legfinomabbak is.


Megfelelő növénytársítással nem csak a kert lesz dekoratív, de a növények egymásra gyakorolt hatását kihasználhatjuk.A sarkantyúka, a zsálya, a bársonyvirág rovarriasztó hatásúak, ennek a veteményesben is nagy hasznát vehetjük. A levendula jó hatással bír a rózsára: távol tartja a levéltetveket. A mi kertünkben a levendulást rózsaso…

Made in China Budapest – formálj újra mindent, amit eddig a kínai konyháról gondoltál

Kép
Kínai utazásom miatt jó ideje halogattuk a Wesselényi és Akácfa utca találkozásánál hívogató étterem letesztelését. Nos, most egy névnap ürügyén végre elérhető közelségbe került. Töltött káposzta és bejglihalmok után üdítő  kiruccanás egy távoli, de oly kedves ízvilágba.

Made in China – hirdeti a felirat – ami, ugye, mindenkiben más és más érzelmeket ébreszt. Kívülről semmi extra, sokszor elmentünk mellette, és nem vettük észre, mondták a lányok. Bizony, a külcsín nem tartogat meglepetéseket, és a letisztult minimáldizájnt csak az érti, aki kissé járatos a kínai kultúrában. A régi feliratokra hajazó, a régmúlt idők pecsétírására a Kína-mániások csodálkoznak rá. Kínai tapas-bár – ez elsőre kissé olybá tűnik, mint a magyaros pizza vagy a currywurst-pörkölt. Az elgondolás viszont alapjában tökéletes, mert itt tényleg belekóstolhatunk Kínába. A tulajdonos, aki sok-sok éve él hazánkban, és hibátlanul beszéli nyelvünket, igyekezett összeválogatni kedvenceit, az általa ismert és kedvelt kínai…

Az utolsó nap - az időzítés

Kép
Amikor első ízben érkeztem Hsziamenbe a Xiamenairlines Dreamliner gépével, a felkelő nap fényében landoltunk. A gép belül szivárványszínben játszott, finom keleti muzsikát hallatott, és életemben először megpillantottam Kína földjét – a legtökéletesebb időzítés volt. „Az életben legfontosabb dolog: az időzítés” – mondta Henry bácsika a kedvenc filmemben. (Bor, mámor, Provence, aki véletlenül nem tudná)


Mint minden, ez az utazás is véget ér – eljött az utolsó nap. És úgy volt utolsó, hogy a leghosszabb lett, mert éjfélkor indult az amsterdami gép. Tehát tényleg volt egy egész kerek nap!
Lustálkodjunk délelőtt, javasolta Gyuri, és megnéztük a „Közöttünk az űr” című filmet. A végére persze pityeregtem egy kicsit, de amúgy is könnyes-elválós hangulatban keltem… Mint utolsó ebédet, Gyuri igyekezett felejthetetlent választani: népszerű japán halételek: szusi, haltál, teli friss virágokkal. Isteni ízek vonultak fel, a nyers halak és rákok egyszerűsége és különösen jó íze, a maguk nyers valóság…

Jimei Turtle Park

Kép
Hsziamen egy része egy szigeten fekszik, ám a város már átterjeszkedett a partra, a szárazföldre. Eljött az idő, hogy ebből is kóstoljunk egy kicsit. Buszra szálltunk, és egy órán keresztül élvezhettük a városi tömegközlekedés szépségeit. Olykor jobb, ha az ember kitámasztja magát, kapaszkodik, szemét behunyja, és az általa választott magasságos irányába küld néhány áldást kérő szót.Tülekedés, ordítozás, lökdösődés – kik-ki vérmérséklete szerint száll fel, száll le. A buszra elől kell felszállni, hátul leszállni. Az utasok kutya kötelessége felszállás tán a lehető leghátrább menni – ha nem teszik, a sofőr nagy kiabálással adja tudtukra, hogy addig bizony el nem indul.

Több hatalmas, fizetős híd vezet át a túlpartra.Az út mellett a tengerészeti tiszti iskola épületei, az ablakokban száradó egyenruhákat lenget a szél. Az utcán kettes sorokban vonulnak a fiatalok, egyenruhában, egyentáskával. Köztük egyetlen lány, aki ernyőt tart feje fölé, úgy masíroz velük. A kínai nők az arcukat külön…

Egy kicsit a dísznövényekről

Kép
Nem lenne teljes a beszámoló egy kis dísznövény-kitekintés nélkül. Parkról-parkra izgalmas élmények, szépség, ahogyan azt itt mérik.


A Zongshan park attrakciója a bonsai gyűjtemény. A város közepén valóságos oázis a park, telis-teli emberekkel: gyerekek hancúroznak a fűben, esküvőket fotóznak, kisebb csoportokban taichiznak, meridián-tornáznak zenére. Megint máshol kártyáznak, és egy számunkra megfejthetetlen módon társkeresnek: a fák közt kihúzott madzagon csüngő kék és rózsaszín papírokon legfontosabb adataikkal. Csupa élet a bonsai kert is: nálunk az ilyen jellegű bemutatókat hét lakat alatt őriznék, itt boldogan sétál és futkározik köztük mindenki. Épp szombat délután volt, amikor különösen sokan töltök itt az időt a környező magas házakból.
Tyinje megismertetett egy növénnyel, amely épp virágzásának végén járt, de azért sikerült virágát megillatolni: finom, fűszeres, erősen aromás illat, mintha keveredne benne a vanília egy kis jázminnal. Osmathus, amiből nem csak teát készítenek, …