Ex Libris - Utazás a kertem körül

Sok éve lett kedves olvasmányommá, miután ott pihent éveken át az éjjeli szekrényen, abban a folyton növekvő könyvhalmazban, amelyek elolvasásra vártak – s amelyekben nem volt időm és energiám elmélyedni. Egy nyomorult betegség térdre kényszerített – és gyűjtögetett könyveim adtak gyógyírt és reménységet.

Ezek közt volt Alphonse Karr könyve is. Az 1920-ban kelt mű szerzőjének élettörténete is fordulatokban gazdag, ahogyan a bajor muzsikuscsalád a francia irodalmat ajándékozta meg egy ízig-vérig francia íróval, akinek nevét egy bambusz is viseli, – már a bevezető is ígéretes. Lányi Viktor parádés fordításában élvezhetjük a kerti utazást, ami a mai időkben az igazi útikönyv lehet sokak számára.

Előadásaimban szívesen idézek a műből – néhány fejezet új értelmet nyert 2020-ban…

A szerző dúsgazdag barátja világkörüli utazásra indult, és ígérete szerint majd levélben beszámol úti élményeiről. Míg az elszáguldó kocsi után bámult, úrrá lett rajta az irigységgel vegyes szomorúság, amit e könyvvel sikerült legyűrnie.

„Ekkor arra gondoltam, hogy neked, aki most húsz egynéhány mérföldnyire tőlem a hintódban ülsz, elől a fullajtároddal hátul az inasoddal, nincs részed gyönyörűbb látványban, mint amely az én szemem elé tárul, s ha van, bizonyos, hogy nem élvezed oly elmerüléssel és elragadtatással, mint én.

És eszembe jutott mindaz a gazdagság, amit a szegényeknek juttatott az isten: a föld lágy gyep- és mohaszőnyegével, fáival, virágaival, illataival, az ég, sokféle káprázatos tüneményeivel, mindaz az örökkévaló nagyszerűség, amit a gazdag nem képes önmaga hasznára gyarapítani, s ami oly magasan fölötte áll mindannak, ami megvásárolható.”

Elmerülhetünk a méhek életében, az akácfák gondolataiban, megtudhatjuk, mit gondolt a lesipuskás pókokról a szerző. Vannak benne mérges növények – ezt jó szívvel ajánlom mindenkinek, akik az előadásaimon ezekről faggatnak… rohamokat okozó babvirágzás, a molylepkék és a kolbászfa, a festmények és a szőlőtőkék – mindenkinek való olvasmányok és aki szeretné egy picit feleleveníteni latin-tanulmányait, lel benne csemegéket…

„Milyen sajátságos fogalom is a tulajdon, amire az emberek olyan féltékenyek! Amikor még semmim sem volt, enyém volt az erdő, mező, a tenger és a csillagos ég. Mióta megvásároltam ezt az ócska házat és ezt a kertet, egyebem sincs, int ez a ház és a kert. A tulajon olyan szerződés, melynél fogva lemondunk mindenről, ami kívül esik négy meghatározott fal területén.”

 Szeretettel ajánlom olvasásra! Halmos Monika, sóskúti füvesasszony https://webshop.halmosmonika.hu/index.php/koenyvek

A lefejezett csokimikulás, avagy a csokiba mártott repkény

Dél-Tirolból érkezett minden évben a levél, az ottani „füvesasszonyok” beszámolójával: a tavaszköszöntő piknik alkalmával csokoládéba mártogatott repkénnyel is kényeztették ízlelőbimbóikat. Miféle huncutság ez, milyen tékozló lakoma, hogyan fér össze az egyszerű, közönséges kerekrepkény a csokoládéval – gondoltam, ezek a dél-tiroli jóravaló asszonyok sem tudják, jó dolgukban mit csináljanak. Ott, ahol a pálmák a fenyvesek és a hegyi legelők széléig kúsznak, ahol fényes bércek árnyékában illatos füvek sarjadnak, békében él együtt olasz-osztrák s ki tudja még, miféle náció… és tavasszal egyébre sincs gondjuk, mint repkényt mártogatni a csokoládéba.

Csak jött minden évben a levél, hogy megint összejöttek, finom füvekből teát iszogattak, és eszegették a csokis repkényt… mígnem elhatároztam, hogyha már a kertemben ott virít a hűséges repkény, hát ezt most már magam is kipróbálom, uccu neki. Miért is ne kövessem a példát, biztosan van abban valami, ha nekik ez annyira jó? 

Tavaszodott, a szekrényben ott lapult két elfelejtett csokimikulás – mióta a gyerekek kirepültek, néha előfordul, hogy egy édesség nem tűnik el pillanatok alatt nyomtalan. Rútul összetörtem a lepucérított csokifigurát, gőz felett megtörtént az átváltozás, a zsenge repkényhajtások megmerítkeztek benne…

És láss csodát: egyszerűen mennyei az íz-összhang, pompás együtt ez a két zamat, melyekről úgy véltem, oly messze vannak egymástól, mint legalábbis ide Dél-Tirol.

Nos, a tegnapi nap márciusi hóesése picit feledtette velünk, hogy már március végét írjuk, és be is kukkantottam a szekrénybe, mielőtt beköltözne oda egy-két csokinyúl… és igen, volt belőle kettő, egy lefejezett meg egy bordatörött figura…

Ha kedved szottyan hozzá, íme, a recept:

Hozzávalók: 2 marék zsenge repkény hajtás, 10 dkg étcsokoládé, 2 dkg vaj

A zsenge repkény hajtásokat 5-6 cm-es darabokra vágjuk – de a legjobb, ha már így szedjük őket. Folyó víz alatt leöblítjük, és teljesen leszárogatjuk. A csokoládét összetörjük, gőz felett megolvasztjuk. A vajat simára keverjük benne, majd a repkény darabokat egyenként megmártjuk benne, és zsírpapíron hagyjuk megdermedni. Jól záródó dobozban, sötét, hűvös helyen tároljuk - ha el nem fogyna nyomban.

A tavasz kezdőnapján megjelent a várva várt könyvünk:

VADON NŐTT ÉTTEREM – színes és élvezetes utazás az ennivaló természetbe

A vadnövény-gasztronómia extra receptgyűjteménye e-könyv formában, hasonló jó receptekkel:

https://rozsakunyho.hu/index.php/hu/223-marcius-21-en

Ex libris - Rózsakunyhó

Fejembe vettem, hogy kéthetente egy-egy nekünk kedves könyvhöz csinálok kedvet: olvasni öröm!

Könyvajánlóink sorából nem maradhat ki alkotóműhelyünk névadója, a RÓZSAKUNYHÓ, Fekete István novellás kötete. 

„Ezek az írások nemcsak az erdőjáró Fekete Istvánt mutatják be, hanem azt is, aki a városban is nyitott szemmel figyelte a természetet…. páratlan természettudományos ismeretanyag ötvöződik itt magas fokú írói tehetséggel… a szerző élményanyag óriási, szókincse, tündéri mesélő kedve kiapadhatatlan” – írja róla a kiadó.

Egy estés novellák, melyek pallérozzák a nyelvhasználatot, gazdagítják a szókincsünket. A szavak szárnyák elröpítenek a természetbe, ott érezhetjük magunkat a berekben, az erdő mélyén, beszívhatjuk a csöndet, míg rezzenéstelenül várjuk a vadat. Vagy belebújhatunk a vad bőrébe – nos, nem a szó szoros értelmében – de rátekinthetünk a világra az ő szemével. Mit gondolhat rólunk az őz, vagy a róka, ezen magam is sokszor elgondolkodtam… nemrég a négyéves fogalmazta meg ösztönös őszinteséggel a Mezőgazdasági Múzeumban, az erdészeti kiállításon, ahol egy nagyobb farakást egy kitömött mókus vigyázta: a mókus vissza akarja szerezni a fát, amit az emberek el akarnak vinni….

Rózsakunyhó a Börzsönyben, ahol a novellák születtek

„Ha aztán eljön a tavasz, felszakad a fagy, omlik a föld, beszivárog a víz és a meleg. Megmozdul a csíra, és a nap felé kinyújtja karját millió élet.

Az egyikből virág lesz, a másikból fű, a harmadikból talán...  Csodálatos életet élnek a növények! Azt mondhatnám, hogy jönnek-mennek, tesznek-vesznek, szeretnek, teremnek és elmúlnak, hogy megújuljanak.

A reggeli tejes kávé mellett ott fekszik a zsemle. Felvesszük, vajat kenünk rá, s amikor szétomlik a szánkban az üde-ropogós, vajon gondolunk-e a búza útjára? Amíg zsemle vagy kenyér lesz belőle? Alig, Pedig érdemes. Onnét kezdve, amikor megvetik a búzának az őszi ágyát…” 

Ma sokszor gondolunk a zsemle születésére, ami nem biztos, hogy a búza útjában érhető tetten… nos, épp ezért jó, ezért kell belebújni a könyvekbe, kicsit Fekete István szemével nézni a világot, olvasni szívmelengető sorait. Amelyekben ott van a Rózsakunyhó kunyhó-titka, egy-egy jól ismert helyszín – persze, csak ha túrázol olykor -  és azon is mosolyoghatunk, miként viszonyul egymáshoz az asszony és a vadászat…

 Kellemes olvasmány, vétek volna kihagyni. 

 „Szállt a madaram az erdő fele, és most tudtam, hogy nem látom többé.

És utána legyintettem, mintha nem törődnék vele, pedig sosem bocsátom meg neki, hogy nem fogadta el tőlem a szabadságot, hanem maga szerezte meg.”

Mókus a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

Jó szívvel ajánlja olvasásra Halmos Monika, sóskúti füvesasszony