E címmel nyílt kiállítás egyik
kedvenc múzeumomban, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Mi a borbélytánc,
a nászrepülés, a méhek kidobolás, a méhser vagy márc, kik a rabló méhészek?
Tudtátok, hogy a XVIII. századi népi hitvilág szerint a fehérnép pillantása is
árthatott a méheknek? Aki egy icipicit is szeretne többet tudni a méhekről,
mindenképpen ajánlom a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum gyűjteményét.
A jóságos méhek szorgalmával indulunk
most ennek az esztendőnek, amelynek fontos kihívása a méhek védelme.
Kertünkben eddig is kiemelt figyelmet fordítottunk rájuk, de idén az
árokpartot, az utcafrontot is tarka méhlegelővé varázsoljuk – legalábbis megpróbáljuk,
osztrák minta alapján.
Olvasnivalónak egy régebbi írásomat
ajánlom, amely a Kistarcsai Kalendáriumban jelent meg 2002-ben. Juliska néni
azóta régen az angyalok mézét ringatja, emlékezzünk rá is e néhány perc
erejéig.
Hallgasd meg az öreg méhészt
Eszedbe jut-e
vajon, amikor a reggeli napsugarak átremegnek a kövér mézesüvegen, pici
csöppként bújva benne a légbuborékok, amikor aranyló mézfolyamot csorgatsz a
puha, fehér kenyérre, hogy honnét jött a méz? Gondolsz-e a nyári akácerdőre,
amikor az arany nedű párájába szimatolsz? Tudod-e mennyi szorgos rovar
áldozatos munkája kell ahhoz, hogy a méz gyöngycseppek zuhatagaként ömöljön
teádba, jótékonyan ápolva fájós torkodat? Ismered-e mézontófüvet, a selyemkórót,
a vaddohányt, a kicukrosodott napraforgómézet? S tudod-e mit csinál a méhész?
Erre voltam én is kíváncsi, amikor a
kistarcsai Farkas Pálnét, Juliska nénit látogattam meg.
Nekem jó tanítómestereim voltak. Azt mondta az
öreg: figyeljen, Juliska! Oszt megtanul. Hát így loptam el én a szakmát. Már
több, mint harminc éve méhészkedem. Ezt nem lehet ám könyvből megtanulni! –
mesélte Juliska néni, amint a kertben álldogáló kaptárak közt sétáltunk. Itt
már a télre készülnek a méhek, betakargatva várják a tavaszt. – A meleget nem
szabad ám kiengedni, megfázítod, úgy oda a fiasítás! Télen óvni kell a
kaptárokat a hógolyóktól: megriadnak, kirepülnek a méhek, megfagynak a méhek, a
röpdeszkát meg finoman mindig lesöpröm a hótól, ne szálljon oda cinke, két
madár ki tud üríteni egy egész kaptárt. Januárban kezdi az anyaméh a fiasítást,
ekkor csak figyelek, jegyzetelek: hány anyát, anyabölcsőt látok, hány a
bogárral fedett keret, milyen a mézkoszorú a fiaskeretben, elviszi-e a család a
szirupot? Aztán, ha jó az idő, márciusban lehet nyitni a kaptárt
Ötféle bogár van
a kaptárban: anya (őt méretéről és a rajta lévő színes pettyről, az
anyajelölő-színről lehet felismerni, ez évente más és más), gyűjtőbogár (ezek a
nektárt gyűjtik), őrzőbogár (amelyek a kaptár bejáratát őrzik idegen méhektől),
dolgozó (amelyek a kaptárban tevékenykednek), no és a here. A here gondoskodik
az utódlásról.
Sok munka van ám
a méhekkel, ingyen nem adják a mézet! Amint kibontják virágukat a gyümölcsfák
máris itt a nagy munka kezdete. A méz pergetése után megkezdődik a vándorlás.
Mennél több nektárt hozzunk, azért megyünk az erdőre. Csévharaszt, Nyáregyháza
határában már erősen fogas az akác, mikor itt még csak a fehér hegye van néki.
Hat nap a dandárja, mikor potyog a virág, ez alatt, ha jó a hordás, akár
kétszer is kell pergetni. Amikor megtelt a kaptár mézzel, kint ül a bogár, hát
pergetni kell. Lefedelezés, pergetés, igen erős fizikai igénybevétel egy
asszonynak!
Aztán
vándorolunk a kaptárokkal tovább, a kései akácra Gödöllő határába, hársra,
vaddohányra. A méh az akácvirágzásra fiasít, ekkor a legerősebbek a bogarak. A
tavaszon vastagon hordják be a virágport (ez kell, ugye, a peték táplálásához),
500-600 méterre is elröpülnek az akácról a fehér mustárra, repcére, mert abban
nemcsak nektár található, hanem virgápor is.
Később megyünk a
nyári méhlegelőre, napraforgóra, levendulára, édesköményre, hál’ istennek
ezekért nem kell messzire vándorolni.
A méz? Látod,
milyen csodálatos… hát ezzel is van munka. A kipergetett méz tisztul, két-három
hét után le kell szedni a habját. Ez a fehéren áttetsző, folyékony az akácméz,
ez nem ikrásodik, csak akkor, ha nem tiszta. Kevéssel sötétebb, de sűrűbb: ez
akác és repce. A keresztesvirágú növények – ilyen a mezei virág, a mustár, a
repce, a hárs – méze két-három hét alatt beikrásodik, akárcsak ez itt: s
Juliska néni egy darabot hasított ki késével a vajkeménységű, aranysárga
napraforgó mézből. Szétolvadt nyelvemen, s éreztem számban a napraforgós mezők
illatát.
Sokáig
beszélgettünk még. Megtudtam, hogy a méhcsaládok rendszeres egészségügyi
vizsgálaton vesznek részt, s a környék egészségügyi felelőse 1981 óta Juliska
néni. Most már azt is tudom, hogy a méh szúr, míg a darázs harap. Nem árt az
óvatosság a méhekkel való foglalatosság alkalmával, de idővel az ember immunis
lehet a méhszúrással szemben. A méhcsípéssel pedig még reumás eredetű betegségeket
is kúrálnak.
„A méz a levegőből
hull alá, többnyire kora hajnalban, amikor az esthajnalcsillag fénye
halványulni kezd, de a Szíriusz és az Íjas még szépen ragyog. Miközben a föld
felé lebeg, elvegyül a földről felszálló párával, és elveszti eredeti jellegét,
így kerül a levelekre és a virágok kelyhébe, ahonnan a méhek begyűjtik,
testükben elraktározzák, majd a lépekbe juttatják. Addigra a méz már felvette
magába a virágok illatát, s édességével, aromájával mennyei ízt juttat el a
földi ínyekhez.” – írta Plinius doktor, az ókor kiváló természettudós-doktora,
amint láthatod, nem nagyon volt fogalma a méz keletkezéséről, pedig e méhek
munkálta kincs nagy becsben állt a római háztartásokban. Az egyiptomiak nem
csak édességet készítettek mézből, de illatos fűszerekkel édes méhsert is
főztek belőle.
A méz gyógyító
hatásába vetett ősi hit szerint elsőként az egyiptomiak voltak, akik sebeket
gyógyítottak mézzel, vizelethajtásra, általános erősítésre használták, majd
Hippokratész felismerte vérzéscsillapító és fertőtlenítő hatását. A légutak
megbetegedéseire gyakorolt gyógyító erejéről, roboráló szerként való
alkalmazásáról pedig Galenus feljegyzéseiből olvashatsz. Tudvalevő, hogy a méz értékes táplálék,
elősegíti a csecsemők, kisgyermekek fejlődését, ha cukor helyett mézet
fogyasztanak. Sportolók, lábadozók, idős emberek számára pedig
nélkülözhetetlen.
És a konyhát el
tudod képzelni méz nélkül? A mézeskalács, a mézes krémmel töltött piskóta, a
mézzel ropogósra pirított csülök, a mézmártás… fel sem tudnám sorolni, hányféle
étel, sütemény, remek fogás elengedhetetlen alkotóelme.
Száz szónak is
egy a vége: amikor nyár lebben ki a mézesüveg száján láthatatlanul, jusson
eszedbe az illatos, fehér fürtökkel bókoló akácerdő, a tarka virágoktól,
méhzsongástól hangos nyári rét, a sok szorgos méhcsalád és a jóságos, dolgos
méhészek. (2002)
