2020. január 16., csütörtök

Ex libris --- Kertem



„A természet egyetemes örömet kínál, ezért örök vágya és célja az embernek, hogy kertté tegye a sivatagot, ott pedig, ahol vadon burjánzik a természet, igyekszik emberszabásúvá, művészien széppé alakítani.”- e sorok vezetik be a könyv ajánlóját.



Kedves könyvem, az érdi kertbarátok ajándékaként került a polcomra – és ó, de sokszor idéztem már belőle kedves hallgatóságomnak!
Aki bejárta már a Tihanyi félszigetet, akár csak néhány zugát, annak egy csuda-csemege ez a könyv! Az írója, B. Kéry Ilona, Borsos Miklós szobrászművész felesége, aki gyönyörűen foglalta szavakba egy kert születését a Sajkodi öböl felett. Szinte érezzük, amint a nap felkúszik az égre a Balaton felett, a vízen lebegő párát… a kopár részeket borító ősnövényzet, a kőtörőfű, a kakkukkfű, a fátyolvirág illatos szőnyegének ringását… a június végi levendulás hegyoldalt „mint sűrű juhnyáj, amint este levonul, lila árnyékba borítottan”… a nehéz csákánycsapásokat, amivel a köves talajt törték… magam még együtt tudok érezni azzal az embert próbáló feladattal, amint a tóból, vödörrel hordták fel a vizet a kitikkadt, szomjas növényeknek…
Aztán elkészült a kert – bár egy kert sohasem kész teljesen, hiszen mint élő környezet, folyamatosan változik, s így szükség van minden évszakban az ember kezére, szemére – és amit a szem lát, amit aztán a toll papírra vet, lelket simogató olvasmánnyá válik.
„Eltűnődöm. Valóban, ezek a kellékek még megvoltak – nem is olyan régen – kicsiben, emberszabásún. A lágy vonalú dombok, hegyek, a Bakonyból lesiető patakok, erek, az üdítő szénsavval telt források, a birkanyájak és marhacsordák, a kőfalon üldögélő pásztorlánykák és az érő szőlőbe lopakodó fecskék… csodálatos látvány a nyugatról kelet felé vonuló vihar után, ahogyan az indigókék ég hátteréül szolgál a domb tetején szinte lángoló virággyertyáknak… távolban az apátság két tornya…”
És a kedvencem: „ötvenévesnek kell lennie az embernek, hogy megtudja, mi lakik a rózsában, hogy meglássa a rózsában a világot, a világ szebb és jobbik felét….” – és hogy még mit is, ahhoz jó szívvel ajánlom olvasásra B. Kéry Ilona: KERTEM című könyvét. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979.)
Szeretettel, Halmos Monika, sóskúti füvesasszony

2020. január 5., vasárnap

Mézes gondolatok





E címmel nyílt kiállítás egyik kedvenc múzeumomban, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Mi a borbélytánc, a nászrepülés, a méhek kidobolás, a méhser vagy márc, kik a rabló méhészek? Tudtátok, hogy a XVIII. századi népi hitvilág szerint a fehérnép pillantása is árthatott a méheknek? Aki egy icipicit is szeretne többet tudni a méhekről, mindenképpen ajánlom a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum gyűjteményét.
A jóságos méhek szorgalmával indulunk most ennek az esztendőnek, amelynek fontos kihívása a méhek védelme. Kertünkben eddig is kiemelt figyelmet fordítottunk rájuk, de idén az árokpartot, az utcafrontot is tarka méhlegelővé varázsoljuk – legalábbis megpróbáljuk, osztrák minta alapján.




Olvasnivalónak egy régebbi írásomat ajánlom, amely a Kistarcsai Kalendáriumban jelent meg 2002-ben. Juliska néni azóta régen az angyalok mézét ringatja, emlékezzünk rá is e néhány perc erejéig.


 Hallgasd meg az öreg méhészt

Eszedbe jut-e vajon, amikor a reggeli napsugarak átremegnek a kövér mézesüvegen, pici csöppként bújva benne a légbuborékok, amikor aranyló mézfolyamot csorgatsz a puha, fehér kenyérre, hogy honnét jött a méz? Gondolsz-e a nyári akácerdőre, amikor az arany nedű párájába szimatolsz? Tudod-e mennyi szorgos rovar áldozatos munkája kell ahhoz, hogy a méz gyöngycseppek zuhatagaként ömöljön teádba, jótékonyan ápolva fájós torkodat? Ismered-e mézontófüvet, a selyemkórót, a vaddohányt, a kicukrosodott napraforgómézet? S tudod-e mit csinál a méhész?

Erre voltam én is kíváncsi, amikor a kistarcsai Farkas Pálnét, Juliska nénit látogattam meg.

             Nekem jó tanítómestereim voltak. Azt mondta az öreg: figyeljen, Juliska! Oszt megtanul. Hát így loptam el én a szakmát. Már több, mint harminc éve méhészkedem. Ezt nem lehet ám könyvből megtanulni! – mesélte Juliska néni, amint a kertben álldogáló kaptárak közt sétáltunk. Itt már a télre készülnek a méhek, betakargatva várják a tavaszt. – A meleget nem szabad ám kiengedni, megfázítod, úgy oda a fiasítás! Télen óvni kell a kaptárokat a hógolyóktól: megriadnak, kirepülnek a méhek, megfagynak a méhek, a röpdeszkát meg finoman mindig lesöpröm a hótól, ne szálljon oda cinke, két madár ki tud üríteni egy egész kaptárt. Januárban kezdi az anyaméh a fiasítást, ekkor csak figyelek, jegyzetelek: hány anyát, anyabölcsőt látok, hány a bogárral fedett keret, milyen a mézkoszorú a fiaskeretben, elviszi-e a család a szirupot? Aztán, ha jó az idő, márciusban lehet nyitni a kaptárt
Ötféle bogár van a kaptárban: anya (őt méretéről és a rajta lévő színes pettyről, az anyajelölő-színről lehet felismerni, ez évente más és más), gyűjtőbogár (ezek a nektárt gyűjtik), őrzőbogár (amelyek a kaptár bejáratát őrzik idegen méhektől), dolgozó (amelyek a kaptárban tevékenykednek), no és a here. A here gondoskodik az utódlásról.
Sok munka van ám a méhekkel, ingyen nem adják a mézet! Amint kibontják virágukat a gyümölcsfák máris itt a nagy munka kezdete. A méz pergetése után megkezdődik a vándorlás. Mennél több nektárt hozzunk, azért megyünk az erdőre. Csévharaszt, Nyáregyháza határában már erősen fogas az akác, mikor itt még csak a fehér hegye van néki. Hat nap a dandárja, mikor potyog a virág, ez alatt, ha jó a hordás, akár kétszer is kell pergetni. Amikor megtelt a kaptár mézzel, kint ül a bogár, hát pergetni kell. Lefedelezés, pergetés, igen erős fizikai igénybevétel egy asszonynak!
Aztán vándorolunk a kaptárokkal tovább, a kései akácra Gödöllő határába, hársra, vaddohányra. A méh az akácvirágzásra fiasít, ekkor a legerősebbek a bogarak. A tavaszon vastagon hordják be a virágport (ez kell, ugye, a peték táplálásához), 500-600 méterre is elröpülnek az akácról a fehér mustárra, repcére, mert abban nemcsak nektár található, hanem virgápor is.
Később megyünk a nyári méhlegelőre, napraforgóra, levendulára, édesköményre, hál’ istennek ezekért nem kell messzire vándorolni.
A méz? Látod, milyen csodálatos… hát ezzel is van munka. A kipergetett méz tisztul, két-három hét után le kell szedni a habját. Ez a fehéren áttetsző, folyékony az akácméz, ez nem ikrásodik, csak akkor, ha nem tiszta. Kevéssel sötétebb, de sűrűbb: ez akác és repce. A keresztesvirágú növények – ilyen a mezei virág, a mustár, a repce, a hárs – méze két-három hét alatt beikrásodik, akárcsak ez itt: s Juliska néni egy darabot hasított ki késével a vajkeménységű, aranysárga napraforgó mézből. Szétolvadt nyelvemen, s éreztem számban a napraforgós mezők illatát.
Sokáig beszélgettünk még. Megtudtam, hogy a méhcsaládok rendszeres egészségügyi vizsgálaton vesznek részt, s a környék egészségügyi felelőse 1981 óta Juliska néni. Most már azt is tudom, hogy a méh szúr, míg a darázs harap. Nem árt az óvatosság a méhekkel való foglalatosság alkalmával, de idővel az ember immunis lehet a méhszúrással szemben. A méhcsípéssel pedig még reumás eredetű betegségeket is kúrálnak.
„A méz a levegőből hull alá, többnyire kora hajnalban, amikor az esthajnalcsillag fénye halványulni kezd, de a Szíriusz és az Íjas még szépen ragyog. Miközben a föld felé lebeg, elvegyül a földről felszálló párával, és elveszti eredeti jellegét, így kerül a levelekre és a virágok kelyhébe, ahonnan a méhek begyűjtik, testükben elraktározzák, majd a lépekbe juttatják. Addigra a méz már felvette magába a virágok illatát, s édességével, aromájával mennyei ízt juttat el a földi ínyekhez.” – írta Plinius doktor, az ókor kiváló természettudós-doktora, amint láthatod, nem nagyon volt fogalma a méz keletkezéséről, pedig e méhek munkálta kincs nagy becsben állt a római háztartásokban. Az egyiptomiak nem csak édességet készítettek mézből, de illatos fűszerekkel édes méhsert is főztek belőle.
A méz gyógyító hatásába vetett ősi hit szerint elsőként az egyiptomiak voltak, akik sebeket gyógyítottak mézzel, vizelethajtásra, általános erősítésre használták, majd Hippokratész felismerte vérzéscsillapító és fertőtlenítő hatását. A légutak megbetegedéseire gyakorolt gyógyító erejéről, roboráló szerként való alkalmazásáról pedig Galenus feljegyzéseiből olvashatsz.  Tudvalevő, hogy a méz értékes táplálék, elősegíti a csecsemők, kisgyermekek fejlődését, ha cukor helyett mézet fogyasztanak. Sportolók, lábadozók, idős emberek számára pedig nélkülözhetetlen.
És a konyhát el tudod képzelni méz nélkül? A mézeskalács, a mézes krémmel töltött piskóta, a mézzel ropogósra pirított csülök, a mézmártás… fel sem tudnám sorolni, hányféle étel, sütemény, remek fogás elengedhetetlen alkotóelme.
Száz szónak is egy a vége: amikor nyár lebben ki a mézesüveg száján láthatatlanul, jusson eszedbe az illatos, fehér fürtökkel bókoló akácerdő, a tarka virágoktól, méhzsongástól hangos nyári rét, a sok szorgos méhcsalád és a jóságos, dolgos méhészek. (2002)






Ex libris --- Kertem

„A természet egyetemes örömet kínál, ezért örök vágya és célja az embernek, hogy kertté tegye a sivatagot, ott pedig, ahol vadon burj...