Bejegyzések

Made in China Budapest – formálj újra mindent, amit eddig a kínai konyháról gondoltál

Kép
Kínai utazásom miatt jó ideje halogattuk a Wesselényi és Akácfa utca találkozásánál hívogató étterem letesztelését. Nos, most egy névnap ürügyén végre elérhető közelségbe került. Töltött káposzta és bejglihalmok után üdítő  kiruccanás egy távoli, de oly kedves ízvilágba.

Made in China – hirdeti a felirat – ami, ugye, mindenkiben más és más érzelmeket ébreszt. Kívülről semmi extra, sokszor elmentünk mellette, és nem vettük észre, mondták a lányok. Bizony, a külcsín nem tartogat meglepetéseket, és a letisztult minimáldizájnt csak az érti, aki kissé járatos a kínai kultúrában. A régi feliratokra hajazó, a régmúlt idők pecsétírására a Kína-mániások csodálkoznak rá. Kínai tapas-bár – ez elsőre kissé olybá tűnik, mint a magyaros pizza vagy a currywurst-pörkölt. Az elgondolás viszont alapjában tökéletes, mert itt tényleg belekóstolhatunk Kínába. A tulajdonos, aki sok-sok éve él hazánkban, és hibátlanul beszéli nyelvünket, igyekezett összeválogatni kedvenceit, az általa ismert és kedvelt kínai…

Az utolsó nap - az időzítés

Kép
Amikor első ízben érkeztem Hsziamenbe a Xiamenairlines Dreamliner gépével, a felkelő nap fényében landoltunk. A gép belül szivárványszínben játszott, finom keleti muzsikát hallatott, és életemben először megpillantottam Kína földjét – a legtökéletesebb időzítés volt. „Az életben legfontosabb dolog: az időzítés” – mondta Henry bácsika a kedvenc filmemben. (Bor, mámor, Provence, aki véletlenül nem tudná)


Mint minden, ez az utazás is véget ér – eljött az utolsó nap. És úgy volt utolsó, hogy a leghosszabb lett, mert éjfélkor indult az amsterdami gép. Tehát tényleg volt egy egész kerek nap!
Lustálkodjunk délelőtt, javasolta Gyuri, és megnéztük a „Közöttünk az űr” című filmet. A végére persze pityeregtem egy kicsit, de amúgy is könnyes-elválós hangulatban keltem… Mint utolsó ebédet, Gyuri igyekezett felejthetetlent választani: népszerű japán halételek: szusi, haltál, teli friss virágokkal. Isteni ízek vonultak fel, a nyers halak és rákok egyszerűsége és különösen jó íze, a maguk nyers valóság…

Jimei Turtle Park

Kép
Hsziamen egy része egy szigeten fekszik, ám a város már átterjeszkedett a partra, a szárazföldre. Eljött az idő, hogy ebből is kóstoljunk egy kicsit. Buszra szálltunk, és egy órán keresztül élvezhettük a városi tömegközlekedés szépségeit. Olykor jobb, ha az ember kitámasztja magát, kapaszkodik, szemét behunyja, és az általa választott magasságos irányába küld néhány áldást kérő szót.Tülekedés, ordítozás, lökdösődés – kik-ki vérmérséklete szerint száll fel, száll le. A buszra elől kell felszállni, hátul leszállni. Az utasok kutya kötelessége felszállás tán a lehető leghátrább menni – ha nem teszik, a sofőr nagy kiabálással adja tudtukra, hogy addig bizony el nem indul.

Több hatalmas, fizetős híd vezet át a túlpartra.Az út mellett a tengerészeti tiszti iskola épületei, az ablakokban száradó egyenruhákat lenget a szél. Az utcán kettes sorokban vonulnak a fiatalok, egyenruhában, egyentáskával. Köztük egyetlen lány, aki ernyőt tart feje fölé, úgy masíroz velük. A kínai nők az arcukat külön…

Egy kicsit a dísznövényekről

Kép
Nem lenne teljes a beszámoló egy kis dísznövény-kitekintés nélkül. Parkról-parkra izgalmas élmények, szépség, ahogyan azt itt mérik.


A Zongshan park attrakciója a bonsai gyűjtemény. A város közepén valóságos oázis a park, telis-teli emberekkel: gyerekek hancúroznak a fűben, esküvőket fotóznak, kisebb csoportokban taichiznak, meridián-tornáznak zenére. Megint máshol kártyáznak, és egy számunkra megfejthetetlen módon társkeresnek: a fák közt kihúzott madzagon csüngő kék és rózsaszín papírokon legfontosabb adataikkal. Csupa élet a bonsai kert is: nálunk az ilyen jellegű bemutatókat hét lakat alatt őriznék, itt boldogan sétál és futkározik köztük mindenki. Épp szombat délután volt, amikor különösen sokan töltök itt az időt a környező magas házakból.
Tyinje megismertetett egy növénnyel, amely épp virágzásának végén járt, de azért sikerült virágát megillatolni: finom, fűszeres, erősen aromás illat, mintha keveredne benne a vanília egy kis jázminnal. Osmathus, amiből nem csak teát készítenek, …

A tizenkét sárkány hegye

Kép
Nekünk csak egy sárkányunk van, de az legalább hétfejű. Na jó, meg a Süsü. Itt azonban 12 sárkány lakik csak ezen a hegyen.

Minduntalan azt kérdezik tőlem: ilyen van Magyarországon? Van, ami nincs. Van, ami van, csak sokkal kisebb. Itt a szilák is hatalmasok, a távolságok is, és minden, hiszen nagy ország, rengeteg ember. Ezért is mondom olykor: képzeld ezt, mint odahaza, és szorozd meg aztán százzal. Na, pont olyan. És egy idő után már úgy érzem magam, mint a kis herceg: nálunk minden olyan kicsi. Kicsi ország, kicsi hegyek. „Hát mert nálam odahaza minden olyan kicsi...” – mondta a Saint Exupery történetének hőse…

Reggelire egy tarógyökér lepény némi kókuszitallal, és indulás, mert ma hosszú buszozás vár, irány a hegyek. Beichen Mountains Naturpark, Tong’an – ez a pontos úti cél, de amúgy ez még mindig Hsziamen. Előbb a hídon futó gyors busszal mentünk egy órát. Áthajtottunk egy hosszú hídon a szárazföldre, mentünk és mentünk jó sokáig: városnézés 4 yüenért. A megállóknál szorgos alkalm…

Shoppingolni mindenáron?

Kép
Egy nőnek néha el kell mennie shoppingolni. Én ugyan igen ritkán teszem, akkor is céltudatosan, sosem voltam plázacica. De be kell vallanom, olykor rám is rám tör a vásárlási láz.
Ha Kínába megyek, mindenképpen menjek ruhaboltokba – mondta utazásszervező ismerősöm – ő mindig degeszre tömi Kínában a bőröndjét cipővel, ruhával. Nos, ezek után azért körülnéztem a ruhaboltokban, tényleg, milyen is a választék, ahonnan ruhák garmadájával kell hazatérni? Itt van-e az ázsiacenteres gatyák és pólók őshazája?
Igen, bizony, itt is. Vannak olyan boltok, ahol halomban áll a bóvli, az egyszer használatos ruhák özöne – akár a Kőbányai úti piacon, épp olyanok ezek az utcák.

Kicsit arrébb azonban rengeteg elegáns bolt! És tényleg jó ruhákkal, szép dizájnnal, tiszta, kellemes küllemű boltok, amelyekben zene szól, jó bemenni. Annyi és annyi, szépséges és divatos ruhát láttam, hogy tényleg tudtam volna vásárolni egy (két) bőröndnyit! Igaz, a méretekkel van egy kis baj, mert a 40-42-es méret azért itt „kin…