2011. február 6., vasárnap

A hamis lazac

Hamis lazac, ezt olvastam a konyhaszekrény belsejében, miközben némi hozzávalók után kutattam a frankfurti leveshez. Nem sokkal később előkerültek a leányok, s örömmel újságolták: na, ma az lesz vacsira, és ők készítik! Izgatottan vártuk, mert a hozzávalók eléggé bizarrnak tűntek.. de ha ők ragaszkodnak hozzá.... a reszelt répából, füstölt sajtból, majonézből és fokhagymából kevert kulimájsz ugyan jobban festett, mint az én  - külön kérésre készített - padlizsánkrémem -de azért nem volt valami bizalomgerjesztő. Megkóstoltam én már sok mindent: parlagfüvet, szárított feketekenyérből csinált pudingot, birkahúsból gyúrt, salátalevélbe bugyolált nyers fasirtot,  szegfűszeges szódabikarbónával megszórt barátfülét, ez sem árthat meg, gondoltam. A színe meg tényleg a lazacra hajazott...
De hogy milyen jó íze van, azt nem is gondoltam! Mialatt a három lány a padlizsánkrémen nyammogott elégedetten, addig mi a hamis lazaccal, azt hiszem, egy életre szóló barátságot kötöttünk! Köszönet érte unokahúgaimnak! No meg a köményes pálinkának... de erről majd máskor!

Nincsenek megjegyzések:

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...