2011. február 5., szombat

Mogyoródon


Ezt az estét Mogyoródon töltöttem. Nincs messze, de még sosem aludtam ott! Este a lányokkal összedugtuk a fejünket: mi is legyen a vacsi? Nem nagyon akaródzott nekik főzni, de enni, azt igazán szerettek volna! Nekem meg különösen jó volt: főzni végre egy nagy konyhában! Tejszínes gomba volt az elképzelés, aztán körülnéztünk a hűtőben: miből is lehetne még csemegézni?! Pirítottam bele gy kis maréknyi leveszöldséget: zellert, gyökeret, murkot - ezt a szót minap írtam lábjegyzetbe egy munkánál, mi is az. Szóval szépen pirult a gomba, s azt mondja az egyik leányka: csináljunk hozzá dödöllét! Fertályóra múlva már ott pirult is a sütőben a sebtiben összedobott dödölle: sok-sok pirított hagymával, de a félhomályos konyha sarkában való fotózást még gyakorolni kell... (vagy a szemorvosomat meglátogatni...)
Reggel forró, meleg kenyér illatára ébredtünk, a lányok meg el akarták hitetni: nem is éhesek! Amikor aztán a sült tojás képét festettem eléjük ékes szóvirágokkal, csak ráálltak mégis a reggelizés szükségességére... és nem is esett nehezükre, amint azt láthattam: még Cilimónak is juttattak belőle az asztal alatt, állításuk szerint erre atyai jóváhagyásuk van....

Nincsenek megjegyzések:

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...