2011. február 23., szerda

a chilis tökleves és a magyar tételek

Nincs időnk főzni, mondják a lányok, mert tanulni kell - igaz, bulizni, arra van! Gondoltam írok már nekik valami szakácskönyvet a maguktól elkészülő ételekről, vagy az érettségi-gyorskonyháról, de arra sem jut idő majd elolvasni. Még a világháló receptjeit sem böngészik, kaja dolgában mostanában legfeljebb a pizzafutárig jutnak...így hát marad most a jól bevált: mama főztje. Pedig a chilis sütőtöklevest összeütni semmibe se kerül, és eddig még mindenkinél bejött. (Na jó, volt egy kivétel...de már a rakott mazsolás-currys sütőtökömmel megbarátkozott, úgyhogy nem adom fel!) A sütőtököt egyébként is imádom: édesen sósan, levesbe, sütibe, akárhogy. Télen olcsó is, vitamindús is. A leves meg egyenesen csábító, az illatával: pirított vöröshagyma, gyömbér és chili adja meg a báját. Főzök bele rizst: mire a tök megpuhul, a rizs szétfő: összeturmixolom, és máris lehet kanalazni. Akkor jó, ha közben "megered az ereszalja", vagyis olyan tüzes, hogy nem csak a könny csordul belé. A hideg estén még egy jó kis fokhagymás pirítós se kutya mellé...

Nincsenek megjegyzések:

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...