a limelkeváros muffin avagy mit esznek a rendőrök?

Volt egy maradék limelekváros muffin, amit kirágtam a papírjából, bánatűzőnek. Nagy szükségem volt rá, mert délelőtt még azt sem gondoltam végig, mit szerethetnek a fiatal rendőrök, annyira el voltam foglalva a helyszíneléssel. Pedig sokszor eljátszogatok a gondolattal, ha valakivel együtt vagyok: mit ehet, mi lehet a kedvence, szereti-e az abált szalonnát, szokott-e tojást sütni,  kibelezné-e a halat...  Nos, ma ez elmaradt, s a bánatűző maradék muffin után pedig kihalásztuk a táskából a szendvicseket, és megsütöttük őket. Meleg szendvics hőlégfúvóval, milyen rég volt már ilyen! Ötperces szendvics ebédre!
Visszatértem a receptes gyűjteményemhez, ha dolgozok, az jót tesz bánatomnak. Imádom olvasni  a szerkesztési hibákat! "A fele masszát öntsd a formába, süsd meg. " nos, és mi legyen a másik felével? Elképzeltem a süldő leányt, áll a konyhában, törpe muffinok a sütőben, kezében a fele tészta... tárkonyos bárányleves: a leves mellé tálaljuk fel a bárányfejet egy tányéron, bárddal hasítsuk fel, az agyvelőt pirítóson kínáljuk a leves mellé... minő izgalom lenne leányaimnak... ja, és majd elfelejtettem: szórjuk meg pirított zsemlekockákkal! A levest? Vagy a kettécsapott bárányfejet? Hogy ma mit főzök, azt még nem tudom. De a sütőtökös muffin hagymakrémmel megkenve és kedvenc savanyúságommal megtöltve ... brrr ... ez biztosan kimarad a repertoárból. Mindörökre.