kolbászízű búzakrém

Amikor elkezdtem a gabonapástétomokkal való ismerkedést, egyre-másra készültek a jobbnál jobb kenyérre valók: padlizsánból, karfiolból, csicseriborsóból, lencséből, és még ki tudja, miféléből: azt hiszem, bármiből tudok krémet csinálni. Csak legyen, aki meg is egye! Bár ebben nem szokott hiba lenni: általában először mindenki gyanakodva méregeti a tálat, vagy a megkent szendvicset. Aki parizeren meg turistafelvágotton szocializálódott, annak egy rémmesébe illik a jó kis currys csicseriborsó-krém, játékos lilahagyma-karikákkal a tetején. Igaz, nem túlságosan fotogének ezek az alkotások, ám annál finomabbak, s némi minimalista design-elemmel egészen szalonképessé lehet tenni őket! Lencsepástétomom tavaly egy mogyoródi megmérettetésen diplomát is kapott, és minden alkalommal szeretettel gondolok Borszéki Ágira, aki vagy húsz (jézusom!!!) évvel ezelőtt beavatott a felvágottakat kiváltó krémek rejtelmeibe. Azóta a recepteket tovább fejlesztettem, s minden alkalommal más-és más pici furfanggal tökéletesítem őket. Nemrég itt járt a fiatalság, a kentem nekik "kolbászkrémes" kenyeret. Jóízűen ették, mehetett az újabb adag, mígnem szóba került: mit is esztek ti most?! Azt a rémületet, ami kiült az arcukra: anyám, főtt búzát ettünk vajjal meg fokhagymával... de egyébként meg isteni volt! Köszönjük!