farsang farka: rózsafánk

Farsang farka, mondtam a lányoknak és igencsak vihogtak rajta: miféle úri huncutság lehet az. De azért nem volt ellenükre a fánk. Szerencsére idén hosszú volt a farsang, így jutott idő bőven arra, hogy sok-sok fánkot süssünk. És együnk! Mert ha nem mi, akkor sütött más! Nem mondhatnám, hogy végigettük az egész fánk-repertoárt, ami itt a munkámban is fellehető, de azért volt miből csemegézni. Így hamvazószerda előtt még elmerenghetünk a mazsolás farsangi fánkon, ami habkönnyű, és Erzsikénél jobbat abból nem süt senki se. Volt csöröge házi meggylekvárral, kakaóba forgatott kis gömböcök, amit épp most olvastam "busman fánk" néven, és ez nagy sikert aratott unokahúgaimnál is, meg a szomszéd házban. Éva barátnőm a speciális kisszentmihályi fánkokkal szívesen kínált volna, de nem vártuk meg, míg kisül: vagyis attól tartottunk, akkora siserehad gyülekezik a lábos körül, hogy nekünk nem is fog jutni belőle! Jutott viszont Tatabányán rózsafánk, ami csak azért volt egy kicsit lehangoló, mert így jómagam már nem fogtam neki az elkészítésének. Bár amit más süt, az sokkal finomabb! Az idei rózsafánkunkat István bácsi sütötte, precízen, az előírásoknak megfelelően: ahogy őt ismerem, vonalzóval szerkeszti ki a tepsiben sült pite téglatest-darabkáit, azt hiszem, ez alkalommal sem hazudtolta meg magát: a korongok szabályosan kivágva, megfelelő méretezéssel, körcikkenként bevagdosva, mérnöki rendszerben. De ha becsuktam a szemem, egy finom, omlós és ízletes, igazi farsangi csemegét ízlelhettem. Köszönet érte!