Torkos csütörtök

.. és a tavasz még mindig nem akaródzik közelíteni! Hiába süt a nap, a reggelek hidegek! Bár ma már a kikelet csalhatatlan jeleit láttam: nem csak a ház előtt strázsáló csavartfűz takarja ki egyre jobban a selymit, de néhány kósza pitypangot is találtam a sátor alatt, a salakból előmerészkedni... no, de térjünk csak vissza a konyhába: azt a pitypangot még nem lehet elfogyasztani, pedig alig várom már, hogy egy nagy maréknyi zsenge levélkével tegyem vonzóvá a vacsorát! Torkos csütörtök: ma meg kell ennünk minden maradékot, aztán kezdődhet a böjt. Disznótoros vacsora volt két napja, a maradékai ma kerülnek elpusztításra. Ez a kis pesti disznóság igencsak ízletesnek mutatkozott: a májas kicsit csípős, a véres meg zsömlével készült, ahogyan az dukál. A kolbász elbírt volna még egy kis pirospaprikát, igaz, csak a színe okán, mert az ízében nem volt semmi hiba! És nem volna igazi a disznótoros, ha nem várta volna ott a sistergős karikákat lágyan fűszeres párolt lilakáposzta, pirított burgonya, s hozzá elegendő házi savanyúság. Hmmm most megesszük a maradékot, a kevéske bablevessel együtt, s körülnézünk a hűtőben, mit kell még a böjt előtt belakmároznunk. Aztán meg jöhet majd a pitypang, teljes valóságában!