csend...

Az emlékezet napjai ezek: a puha csöndé. Jólesik elmélázni a bágyadt napsütésben, felidézni régi történeteket. A drága dédiről, keresztapámról, a zsémbes nagynénikékről, a tanárokról és mindazokról, akik már itt hagytak bennünket. Arany levelek borítják a temető útját, s méltóságteljesen hullanak alá, alkonyatkor száz meg száz kis mécses pislákol reszketegen.
Csöndes, szép hétvége volt ez: ízes beszélgetésekkel, pompás ételekkel, szép badacsonyi borokkal, s déltiroli süteménnyel.
Az idillt Diana Krall sem törte meg, sőt, egy fantasztikus zenei élménnyel lettünk gazdagabbak! Kellenek ezek a meghitt napok, hogy visszatérhessünk aztán a hétköznapok egykedvűségébe, a könyörtelen harcba! Ma készült is már egy újabb: pitypangzselé, no és a jó kis kedvenc, az almás rózsadzsem!