Nos, vagy jó fél éve ismerkedtem meg a sous vide eljárással Kalla Kálmán jóvoltából.
Miután másodszülöttem is úgy döntött,
megpróbálkozik, miként lehet a konyhatechnika eme új vívmányát a mindennapokkal
ötvözni, nosza, ebből már én sem maradhattam ki. Ahogyan már belefeledkeztem
egyszer hónapokra a kenyérsütés rejtelmeibe (hogy aztán egy életre szóló
barátság legyen belőle, sőt, még leánykáimba is átültessem a kenyérsütés
szerelmének csíráját, hogy úgy érezzék, ez a mai vagány nő imidzséhez
mindenképpen hozzátartozik), ahogyan később a házi malom és a gabonakásák és
krémek világába ástam bele magam (sokak máig tartó gyönyörűségére), s amint
legutóbb a Magic Chef+-szal tettem. Eme varázsfazék használatával sikerült
újragondolni egyet s mást a magyar konyhából, s miután a hozzá való szakácskönyv elkészült,
addigra kimazsolázni belőle azokat a pozitívumokat, amik tényleg megkönnyítik és
szebbé teszik életünket. S mellékesen még valami gasztronómiai értékkel is megajándékoznak!
S nosza, most pedig itt a Sous vide. Készülék három napra,
kipróbálni. Három nap, éjjel nappal sous
vide. Mert ki kellett próbálni mindent. No, nem mindent, mert az nem fért volna
bele három napba, (vagyis kétszer három napba, de ezt csak titokban árulom el).
Fokhagymás oldalas, steak egy csinos hátszínből, isteni borsosan. Rozé
kacsamell, kakukkfűvel – mégpedig virágzóval, mert éppen most borult virágba –
no és virágok nélkül persze nem is élhetnénk. Mellé egy kanálkával kóstoltunk a gyógynövényes meggylekvárból - a Százszorszép Finomságok vadonatúj kreálmányával - fenséges!! Csirkevariációk: medvehagymával
töltött csirkemell-rolád, spárgával és snidlinggel töltött jércemell
hajszálvékony szalonna-szeletekben sütve… és a zöldségek sora! Mert ugye, a
lányok nem mindig a húsra járnak rá: tréfás brokkoli, az új szerelmünk, a
paszternák, répa, retek, zeller meg karalábé. S mivel épp szezonja van, fehér
meg zöld spárga, csöppnyi vajjal, és rozmaringos újburgonya. S hogy ki ne
maradjon: a Berlinben zsákmányolt Hawaii fekete sóval is kigondoltunk egy
csirkemell-variációt: elkészült, de még nem mertük megkóstolni… de amiket
megkóstoltunk, egytől -egyig zseniálisak lettek. Nem sok maradt belőlük
mutatóba se…
Mi a jó ebben, kérdezhetnétek, azon kívül, hogy igen jól szórakoztunk,
szépen fogyott Péter somlói bora is mellé, jókat kóstolgattunk és a hűtőben van
pár csomagocska, későbbi kísérletek céljára?! Az életben – majdnem- mindent ki
kell próbálni, például ezt is. Lépést kell tartsunk az új irányzatokkal, aztán
vagy megmaradnak, beépülnek a konyhánkba, vagy felejtősek lesznek.
S hogy milyen előnyei lehetnek még a sous vide-álásnak egy „közönséges”
konyhában, azt legközelebb mesélem el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése