2012. december 1., szombat

Advent minálunk



 Odakint hullik a hó, esetleg feketén merednek az ég felé a fák ág-karjai, harapni lehet a hideget.  Korán leszáll az este, a jégvirágos ablak mögött csuda jó melegbe vackoljuk magunkat. A fényre vágyva gyertyát gyújtunk, vagy nézzük a kandallóban pattogó tüzet…
 Amint egyre nyílnak ki az adventi naptár ablakocskái, egyre fogynak a napok a Nagy nap előtt, úgy lesz egyre pompásabb a lakás minden kis zuga. A szép hosszú esték, az ünnepet övező napok olyan szép foglalatossága a lakás öltöztetgetése, dédelgetése! Az adventi koszorúk elkészítése után kopogtató kerül az ajtóra, egy kis örökzöld dísz az üdvözleteket gyűjtögető postaládára.  Fenyőfüzér keretezi az ajtót, futófények, fényfüzérek kacsingatnak az ásító ablakszemekből. A balkonládák őszről itt maradt kóró billegetése helyett kis „téli kert”-té válnak: a szorgos kezek örökzöld ágakat, a fenyőfáról lecsípett gallyakat, tobozokat, galagonya- és csipkebogyó-ágakat tűznek bele, ne szomorkodjanak ott téli, havas magányukban. 
S a szobában? Ünneplőbe öltözik a falióra, néhány borostyán-inda, s csillogó gyöngysor díszíti a csillárt. A vázákban finom illatú fenyőágak, a sok régi, kedves tárgy is karácsonyi ruhát ölt.  Déligyümölcsök üldögélnek kacarászva a kosárban, amott fényesre dörgölt almák csillognak. Ahová csak nézek, örömöt lel szemem, elidőz egy-egy szívhez szóló szépségen, megpihen egy meghitt hangulatú részleten, s ha leszáll az est, almát sütünk magunknak…

Nincsenek megjegyzések:

200 éves a Stille Nacht

    … erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké...