2013. október 27., vasárnap

A 107. nap



Sikerült! Feküdtem a fűben, felettem a kék ég, a fákról arany levelek libegtek alá, valahol fiatalok énekeltek, a cserjésben madarak daloltak, büszke bükkök és bölcs tölgyek néztek le rám: a szabadság határtalan élménye szakadt rám. A vénasszonyok nyara a legszebb arcát mutatta, olyat, amit ritkán, vagy talán sose lát az ember. Olyan elképzelhetetlenül szép volt, mintha igaz se lett volna.
Az elmúlt 106 nap, amit nevezhetnék nemes egyszerűséggel bő negyed évnek is, az életbe való visszatéréssel telt úgy, hogy közben egyetlen napra sem hagytam abba a munkát. Napról –napra tettem meg kicsiny lépéseket ahhoz, hogy elmondhassam: sikerült, ma feljutottam, a csúcsra! Ne képzeljetek nyolcezreseket, egészen pici csúcsról van szó: a Hegyes tetőről, amit célul tűztem ki magam elé azon a napon, a mikor a műtét utáni kábulatból kezdtem magamhoz térni. Hosszú volt ez az idő és voltak olyan napok, amikor a teljes csüggedés lett rajtam úrrá, hogy én már sosem… de sikerült! Köszönöm mindenkinek, aki e nehéz időszakban mellettem állt, mindenkinek, aki egy icipicivel is, de hozzájárult ahhoz, hogy ezen az elképzelhetetlenül gyönyörű októberi napon megtehessem ezt a 12 km-t, és hátizsákkal a hátamon, botjaimmal a kezemben felérkezzek a hegyre!
Köszönet az együttérzésért, a kinyújtott kezekért, az imádságért, a virágcseppekért, a csodalámpásért. A finom falatokért, gyümölcsökért, a somlói és balatoni borokért. Hála az energiáért, a kristályért. Köszönet a doktornak, aki talán az életemet mentette meg, a kórházban azoknak, akik elviselhetővé tették a legnehezebb időt, mérhetetlen szeretettel. És hála a citológusnak, aki elárulta, mi az ilyen csúf dolgok egyetlen gyógyszere.
Hogy mi? Azt a készülő könyvemből tudhatjátok meg: ez az újabb cél, hogy elkészüljön egy kis könyv életről, halálról, szeretetről és boldogságról. A címe: „Elmúlik.” Bízom, hogy a Teremtő ad hozzá erőt és elég időt!
Itt még legalább 500 méter volt hátra. Nagyon felfelé...
A Julianus-barát kilátó októberi pompában, amire sokáig csak áhítoztam, hogy oda, fel...
Az ősz színei, és lassan hömpölygő, nagy folyam, fentről nézvén.
Mintha a távolban a nap lenne, de nem: ez a hegyoldal, s az odalent a mélyben a Duna csillogó víztükre...

2013. október 22., kedd

Ibolyán túli élvezet



Gondolták volna, hogy a szerény kis ibolya, amely a hóvirág után a másodikként bizonygatja nekünk, hogy itt a tavasz, Néró császár egyik kedvenc desszertjének ízesítőjeként vonult be a történelembe?
És arról hallottak-e, hogy Erzsébet királyné, vagy ahogyan inkább ismerjük, Sissi kedvence volt az ibolyafagylalt, az kandírozott ibolya?

Találtak-e ibolyás recepteket a dédi féltve őrzött szakácskönyveiben? Hiszen már az ókorban is használták az ibolyaesszenciát szerelmi bájitalok készítésére, a kolostorok kertjeiben virágzó ibolyák virágaiból a szerzetesek gyógyitalokat főztek. Azóta az ibolya gasztronómiai megbecsülése csak egyre nőtt, bár az utóbbi időben kicsit a feledés homályába veszett.
A szelíd virágok különleges illatkompozíciója, amely titokzatos fel-és tovatűnő hatással van több érzékszervünkre is, a legfinomabb ízek egyikét nyújtja. Az ibolya színe a királyi lilához húz, a luxus és kifinomult ízlés színe. Ugyan csak rövid ideig élvezhetjük e kicsinyke virágok íz-üzenetét, ez annál inkább sarkallhat arra, hogy az utolsó szirmáig kiélvezzük a tavasz illékony íz-ajándékát.
Legtöbbször az egészen pici dolgok teszik nagyszerűvé a világot: mint ahogyan az aprócska ibolyavirágok a mindennapok konyháját emelhetik a legmagasabb gasztronómiai élmények csúcsára. Ibolyás receptgyűjteményünk egészen egyszerű alapanyagokból elegáns és bájosan kedves finomságok elkészítéséhez szeretne kedvet csinálni, ibolyára hangolva.
Szenvedélyekkel teli perceket kívánunk hozzá!
November 5-én megjelenik, már most megrendelhető IBOLYA ÍZ-LELŐ című ibolyás receptekkel teli ibolyás szakácskönyvünk, amely egy egészen különleges könyv:
hozzá fogható nincs  a világ szakácskönyvei közt! A könyvről bővebben: www.rozsakunyho.hu
Megrendelhető: moni.halmos@gmail.com

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...