Hajnalban madárdalra ébredtünk. Olybá tűnt, mintha csak a kedves hegyeim közt lennék: hófehér ködbe burkolózott a táj, s az illat! Mint odafent, az alpesi házikóban... szinte még a nyáreleji legelőillatot is felfedezni véltem benne.
S csodaszép álmom volt, alig akaródzott felébredni belőle! A virágos vendéglőmet csinosítgattam. A bejárat két oldalán akácok bókoltak fehér virágfürtjeikkel. Az udvarház kertjében illatos fűszerkert fogadta a betérőket. Vadrózsasziromból főzött szörppel kínáltuk őket, s egy parányi konyhában aprólékos gonddal készítgettük a csábító desszerteket: bodzazseléből, halványrózsaszínű rózsakrémből, lágy citromfű-pudingból. A fehér rózsás szekrényben kis lapos dobozkákban meg sorakoztak a kert és a rét tarka virágai kandírozva, apró üvegekben meg a különlegesen eltett virágok: mézes akácvirág-dzsem, rózsalekvár, szegfűsziromdzsem, kis tégelyekben körömvirágos vaj, zsályavirágos olaj, levendulás cukor... és a vendégek csak tódultak befelé... álmomban.
Így aztán egy nagy sóhajjal ki kellet bújnom a takaró alól, mert a virágokból csupán a rózsás háló a valódi: rózsabimbós ágynemű, rózsás patchwork takaró, s néhány rózsás akvarellem a falon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése