2010. június 4., péntek

csalánfőzelék vacsorára

Amióta elolvadt a hó, fenem a fogam egy jó kis csalánlevesre, vagy csalánfőzelékre.
De valahogy idén úgy alakult, hogy nem került rá sor! Egészen máig! Reggel, amikor körülnéztem a kertben,
láttam, hogy a sok eső hatására egészen új helyeken is sarjadt zsenge csalán. Tépkedtem is nyomban egy egész kosárra valót, mert már szinte ellenállhatatlanul kívánkoztam friss zöld után! Aztán újra eleredt az eső - ami már manapság nem újság - és így ebédre le is készült: jó fokhagymásan, frissen őrölt borssal, hasonlóképpen, mint a spenót. Csak üdébb és zöldebb, de még az íze is!Igaz, ma egyedül lakmároztam belőle ebédre, de kíváncsi vagyok a hatásra, amikor holnap feltálalom....
Néhány szál rózsa várt a rózsás hálóban, míg a városban dolgomat intéztem.... valaki igazán meg akart lepni vele... sikerült!

Nincsenek megjegyzések:

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...