2010. június 6., vasárnap

az egyik legfinomabb mártás

Haragos zöld minden, amint kiszaladtam reggel a fenyvesbe, a forró napsütés ellenére csupa harmat volt minden! A vadrózsákat megtépázta a vihar, a bodzák is lehullottak, de gyönyörű papsajtmályvák kezdenek nyílni, egy egész kis rétnyi van belőlük! Ez már tényleg a nyár kezdete!

Eszembe is jutott nyomban, hogy a szezámos csirkéhez valami igazi nyáridéző mártást tálalok: azt a jó kis csípős-mézes-paradicsomosat, aminek már annyian elkérték a receptjét! Ez pedig annyi, hogy kell hozzá ketchup, méz, csípős paprikakrém. Aztán beleaprítok jó sok fokhagymát, friss bazsalikomot, szurokfüvet, és petrezselymet. Nem árt, ha az ízek összeérnek, de legtöbbször erre nincs idejük... ja, hogy a mennyiségek? Hát ez az, amit érezni kell... a jó meleg délutánon meg szépen száradnak a kandírozott mályvavirágaim!

Nincsenek megjegyzések:

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...