napsütés és szalontüdő

Végre itt a nyár! Olyan jó, hogy a kis házikóm az árnyas fák közt bújik meg, így a forróságban is üdítő a félhomályos szobában dolgozni. Egészen szépen haladok az új könyvemmel, és olykor egy kicsit kiszaladok a kertbe. A rózsáim kezdenek magukhoz térni, egyre szebben virítanak. Ma már egy csokorra való köröm virágot is sikerült szednem, sőt, az út mentén végre elkezdtek nyílni a levenduláim! Őket is kandírozom az új módszerrel,
kíváncsi vagyok, milyen lesz!
Azért ma muszáj volt kiszaladnom a piacra, mert nagyon piac-hiányom volt már.Becserkésztem egy kis friss, zsenge tököt főzeléknek, aztán nem tudtam megállni, vettem egy kis tüdőt. Olyan rég fáj a fogam egy kis szalontüdőre, zsemlegombóccal, tejfölös-pikánsan, babérral, csöpp mustárral.... már meg is abáltam, úgyhogy nemsokára hozzá is fogok! Igaz, rajtam kívül nem nagyon díjazza ezt itt senki se, de hátha beesik majd egy vacsora vendég, akivel majd megoszthatom...