2010. június 27., vasárnap

a dunántúli dombokon

Újra a dunántúli dombok közt!!! Nem tudom, miért, de ez olyan nagyon kedves a szívemnek! Reggel egy nagy serpenyőnyi finomsággal búcsúztam el egy néhány napra az én kis kedves otthonomtól. Ropogósra sütöttük a szalonnát, s amikor már aranyra színeződött, dobtunk bele egy szépen felszeletelt hagymát, egy kisebb maréknyi kolbászkarikát. Na, és ami a lényeg: egy csíkokra metélt zöldpaprikát... amikor már mennyei ízek szálltak a reggelbe, ütöttünk rá két tojást... aztán meg még egyet! Zsupsz, rá a fedőt.......
Kíváncsian várom, milyen lesz  itt....

Nincsenek megjegyzések: