2010. szeptember 26., vasárnap

káposztával bélelt fasirt-merengő

Már azt hittük, úgy múlik el ez a nyár, hogy egyszer sem süthetünk szalonnát!  Esőt ígértek - milyen különös - verőfényes napsütéssel köszöntött be a reggel. Be is tettük a tarisznyánkba a szalonnát, a friss cipót, s irány a határ, ahol már vártak bennünket. A bogrács alá volt gyújtva, recept kinyomtatva, és szépen, komótosan, odafigyelve álltak neki a palóclevesnek a háziak, hiszen még ilyet, ők, sose... Tehát eltelt némi idő, míg a bográcsból ebédre számíthattunk. A badacsonyi nedű egy idő után már valami szivacsot kívánt, s akkor Adrienn elővarázsolta a sütőből specialitását, a káposztával töltött fasirtot! Mennyei illat lengett a konyhából, én meg nagyon szeretem, ha olykor más főz, én csak kóstolok! Nos, ez az a kiváló alkalmak egyike volt! A fűszeres fasirt savanyú káposzta- bélést kapott, mielőtt a sütőbe került volna, a friss kenyérrel telitalálat volt. A palócleves jól illet aztán pár óra elteltével másodiknak, s azután a teli bendővel csak azon méláztam: ahhoz a fasirthoz milyen jól ment volna egy babpüré, vagy egy jó kis babsterc... és talán mondanom sem kell, ezek után már nem sütöttünk szalonnát...

Nincsenek megjegyzések:

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...