2010. október 13., szerda

A szőlőskertek csöndje

Igen, a Badacsony a vénasszonyok nyarán. Reggel kékes ködbe burkolózott a hegy, de amint felemelkedett a tó felett, melegen ragyogott a nap, lekívánta a pulóverünket. A szőlőskertek aranyszínű levelei süttették magukat a napsütésben: a termés már a pincékben pihent, itt-ott maradt csak valamennyi mutatóban, és a seregélycsapatok örömére! A nádfedeles présház előtt diót törtünk az olaszrizlinghez, délután füge kínálta a magát a szürkebaráthoz. A Németh-pincében kóstolt Ambróziából egy karcsú palackkal el is hoztunk: íze még most itt a számban. Csodálatos ajándéka volt a természetnek ez a kurta két nap, hála érte! Gyönyörűen búcsúzott az ősz...

Nincsenek megjegyzések:

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...