2010. december 2., csütörtök

"Minden borban angyal lakik,

aki ha az ember a bort megissza,
nem hal meg, hanem az emberben lakó
megszámlálhatatlan sok kis tündér
és angyal közé kerül.
Amikor az ember iszik,
az érkező kis géniuszt a már benn levők
énekszóval és virágesővel fogadják.
A tündérke el van bűvölve,
és az örömtől meggyullad.
Az emberben ez az örömláng árad el,
és őt el is ragadja.
Ez ellen nem lehet védekezni."
Ezt a Hamvas Bélától kölcsönzött kis idézetet elevenítettem fel, miközben a vörösborzselét töltögettem a kis üvegekbe... a zamatát ötvöző fűszerkeverék titkos, ahogyan a borban is ott a titok, de annyit elárulhatok: a zselében csodálatosan egymásra találtak az ízek! A Dunára néző szőlők egyszerű borának zamata a fűszerektől kiteljesedett, aki csak kóstolta, nem győzött betelni vele... a kis karácsonyi kínálatban ez is szerepel, belekóstolhat bárki más...

Nincsenek megjegyzések:

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...