2011. január 2., vasárnap

A szomjas malac

Itt az új esztendő, s amint azt fiatal barátom kívánta: ha jót nem tud hozni, legalább a régit rosszat hagyja hátra az elmúlt évben!  Nagy pelyhekben hull a hó, az ablakokról levertük a rég odafagyott jég-koloncot, s mintegy számvetés-képpen végigsiklottak a gondolatok az múlt történésein. Miközben a mozsárban durvára törögettem a malacnak való titkos fűszereimet, mialatt sörrel locsolgattam, hogy szép ropogósra süljön, s merthogy igen szomjasnak tűnt,  s míg az édes  lilakáposztát meg a lencsefőzeléket  kevergettem, elegendő idő volt ehhez. A desszert? Egy rumos aszalt gyümölcsökkel megbolondított mézeskalácspuding, ami ideidéző a még kísértő ünnepet: benne a szenteste illata, a fahéj, a citromhéj, a kardamom és a szegfűszeg házasságából született íz-orgia, egy tányérnyi karácsonyi emlék, melyben mennyei mannává egyesül minden maradék.

Nincsenek megjegyzések:

200 éves a Stille Nacht

    … erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké...