Egyszer volt, hol nem volt, valamikor, réges-régen az embereket teheneket legeltettek virágos mezőkön, majd a jámbor jószágokat megfejték, s habos, jószagú tej föléből fáradságos eljárással vajat köpültek. A máshol inkább zürbölésnek nevezett munkafolyamathoz országosan ismert serkentő mondókák, s dalok keltek szárnyra az asszonyok szájáról, s hiedelemmondákból ismert volt a vajat lószarrá változtató boszorkány alakja is.
A magyar nép hitvilág mágikus eljárása a nagyobb tejhaszon elérése érdekében a harmatszedés volt, amely művelet lényege a harmat összegyűjtése: valamilyen ruhadarabnak a füvön, legelőn, ritkábban való húzogatásával történt, napkelte előtt vagy éjfélkor, gyakran meztelenül.
Az emberi találékonyság azonban az évszázadok alatt kialakult szokásokat alapjaiban megváltoztatta, amikor a nagyobb tejhaszon érdekében a vegyészek tudományaihoz fordult, s hipp-hopp, feltalálta a margarint. Amelynek ugyan annyi köze van csak a vajhoz, mint mackósajtnak a brummogáshoz, vagyis az erre erősen elszánt egyének rákenhetik kenyerükre. A kolloid szerkezetű, olykor halolajjal s más nyalánkságokkal boldogított, vitaminokkal, nehezen kimondható elnevezésű aromakomponensekkel dúsított, megfelelő ph-ra beállított lecitines emulzió ma már mindennapi asztali élvezetek része lett.
A mondabéli boszorkány, úgy látszik, nem végzett teljes munkát, mert ha lószarrá változtatta volna a vajat, azt legalább trágyának lehette volna összelapátolni. De miután kenhető műanyagot varázsolt belőle büntetésül a hajhász népnek, így aztán ehetjük, míg csak - inkább előbb, mint utóbb -, bele nem pusztulunk: vagy ebbe, vagy mű-világunk másmilyen mű-anyagjaiba.
A mesém is tovább tarthatott volna – legközelebb pedig terítékre kerülhet az uzsonnaszendvicsek királya, a párizsi világot meghódító diadalmenete, de mindenekelőtt is Salzburg és a Pinzgau gasztronómiája. Rövidesen, itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése