Mahlzeit, Österreich

Szerelmem, Ausztria... minő jóság a gondviseléstől, hogy megint juttatott néhány napot, hogy élvezzem a hegyek barátságos vendégszeretetét! Több mint két méter hó, napsütés, szívélyes vendéglátás, aztán hóvihar és a fenyvesek nyugalma. És minden nap a helyi konyhák ízei. Az való igaz, hogy nyugati szomszédaink ízei nem vetekedhetnek a hazai zamatokkal, de egy hét alatt képet kaphatunk az osztrák falusi gasztronómia egyszerű és roppant találékony ételeiből. A sípályák ördögei körében oly népszerű Germknödel például egy igazán embert próbáló eledel. Fordíthatnánk élesztős gombócnak, ám a neve így mit sem mond. (Az osztrák konyhai titkokhoz nem elég németül tudni, ahhoz némi "osztrák nyelv" tudása is szükséges.

Ami németül Hefe, az itt Germ. De nem az egyetlen ilyen kis csavar: Aprikose=Marille, Grieben=Grammeln, Blutwurst=Blunzen, Quark=Topfen... és még sorolhatnánk.) A nyelvtani titkokat fejtegetni nem olyan izgalmas, mint a Germknödelt kóstolni: a puha kelt tészta középen hagyományosan szilvalekvárt rejt, és felhevített vajjal locsolják meg, mielőtt a cukros mák rákerülne. De kérhetjük vaníliamártással is...
A gombóc-országban isteni zsemlegombócokba lehet akadni: azt hiszem, ezek is az egyszerű emberek nagyszerű leleményei: hogyan kelhet új életre a szikkadt kenyér. A tiroli szalonnás gombóc párolt savanyú káposztával egyszerűen mennyei! Magyar szemnek a káposzta ugyan fakónak tűnik és elbírna egy kis tejfölt is, de a hegyek között  ez így való. Azt mondják, aki férfi, az legalább kettőt nyom be ebből a gombócból, de az igazán vagány az hármat is... hozzá vagy két korsó sört... Azért e kétféle gombócot nem javaslom egy étkezésre.
Bár, ha lehet utána valahol kényelmesen elheverni....