Balaton, mi így szerettünk!

Csak nem ér úgy véget a nyár, hogy nem megyünk együtt nyaralni? Irány a Balaton: huszadika után ott úgyis megcsappan az élet, nyugisan lehet kirándulni, pihenni, gondoltam, s felkerekedtünk. Persze, északi part, s legyen most Tihany - idén még úgysem jártam itt eleget! Az időjárás végre kegyeibe fogadott bennünket: nem volt kánikula, se hideg, éppen úgy volt jó, ahogyan.
Gyalogtúra keresztül-kasul a félszigeten: miután a lányok már ráuntak levenduláimra, és részesei lettek a tihanyiaknak is: ha már gondozzák levendulásomat, ha kötelező kandírozás-gyakorlatok vannak, lássák, máshol is van ilyen: Levendula Udvarház, őslevendulás, Levendula Látogatóközpont, Teázó az erdő mélyén Levendulás álommal... a Lóczy-tanösvényt is kinéztük magunknak, egy kedves borosgazda eltérített, és a pincéjénél kötöttünk ki, hogy egy pohár kétes zweigeltért meghallgassuk történeteit, és aztán átvágjunk a Csúcshegyen, a másik oldalra. Ezután már felüdülés volt az erdő mélyén kortyolt tea Áginál: bár most már sose fogjuk megtudni, Fruzsi citrusos álmodása szavannai tűz volt-e... de a nevekre nem is emlékszem pontosan, annyi azonban biztos, hogy az enyém rozmaringos finomság volt.

Az út tovább a parton vezetett, szép kis táblákról tudtuk meg az állatokról, azt, amit eddig még nem: hogy az erdei sikló két méteresre is megnő, és a fákról les minket... azt ugyan nem írták ki, se sejtem: a sikló és a sikít egy szótőről fakadnak: ott nyújtogatták nyakukat a vízből,  mi meg sikítva rohantunk ki. Később láttam csak: minden fotómon, amit a tiszta vízről vagy egy távoli fehér vitorlásról csináltam, mindegyiken legalább egy sikló bújt el!!
Szedtünk körtét, fügét, ettünk halat: igazi balatoni hekket ( mert keszeg MÁR nem volt, fogas pedig MÉG nem,, garda meg NEM SZOKOTT, de biztosan rossz helyen kutakodtunk, így aztán maradtunk egy hekknél, aki egyébként csacsihal, meg egy cigánypecsenyénél, közösen),aztán a Salánki pincében végződött a nyár nap, gyönyörű borok kedves társaságában, melyekből jutott azért haza is, de az igazi élmény a pincében rejtőzött: a leányok kedvéért 90-es és 92-es palackot is nyitott nekünk Sándor, s bemutatta az olaszrizling sok-sok oldalát. Élmény volt ez a javából, ahogyan májusban is írtam róla már!
És aztán Balatonfüred, a maga bájával: talán legközelebb más fürdőváros is szóba jön majd, egyszer majd Ischl, Karlsbad, Abbázia, de most ez a kis kedves város is elragadó volt: sütött a nap, kevés turista lézengett, s volt fogas is, rántva, az ízét a kiszolgáló lány unottsága és a koszos pohár iránt érzett iszonyat sem tudta elrontani. A desszertet a Bergmann cukrászdában költöttük el, persze, talán ez is természetes (moszkauer és rumos szilva, jajjj...) Kevés volt három és fél nap, pedig strandoltunk is, kicsit meg is pirultunk, voltunk csajosan shoppingolni,hevertünk a szobában, néztük a mókusokat, sétáltunk, beszélgettünk...  Balaton, mi most így szerettünk!