2012. augusztus 22., szerda

Maradék bánat ellen

Napok óta keresem azt a sok jót, amit egy véletlenül elolvasott horoszkóp ígért, de úgy néz ki, valahogy most leszálló ágban vagyok. Tegnap még a forró fürdő sem akart összejönni... Ma hűtlen akartam lenni jól bevált kis festékboltomhoz, de ez sem sikerült: a hőn áhított, kipróbált méhviaszt a két közelebbiben hiába kerestem. Úgyhogy most marad a munka többi oroszlános része, például a kandírozott levendulák csomagolása az új design szerint.  De éhgyomorra az sem megy, s mivel a hűtőben sok minden nem árválkodott, valamit a maradékokból ütöttem össze - mint a hét közepén általában. Paradicsom mosolyog a bejáratnál, abban nincs hiba, egy kis fetával és pár levél eltépkedett bazsalikommal máris salátává lényegült. Beleborítottam a tegnapi gombakrémleveshez pirított kenyérkockákat, s egy kis balzsamecettel adtam meg a bukéját. Egy tyúkmáj árválkodott tegnap óta, akkor szenderült jobblétre tulajdonosa, s mivel rajtam kívül nem eszi azt senki sem, hát megpirítottam izibe': egy szál oregánó sült mellé. Az egész kupacot a vargányás só tetézte - de mire ezt leírtam, el is fogyott mind egy szálig. Most mehet tovább a munka, a legújabb videó tervezése péntekre!

Nincsenek megjegyzések:

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...