2013. február 7., csütörtök

Ilyen volt - ilyen lett

Valamikor jobb sora volt ennek az ajtónak. Egy budai villában tengette napjait, ahonnan egy átalakítás során feleslegessé vált. Sorsa a Rákos-patak mellé vetette, ahol évekig a valamikor cselédház bejáratánál mint szélfogó vigyázta az ott lakókat. Aztán ott is átépítés következett, így aztán ment tovább: a tüzelőbe.
Ott pillantottam meg egy szép őszi napon, s talán nem túlzás azt mondai: belészerettem.
Egy térelválasztót álmodtam meg belőle - bár akinek említettem, a jeges borzalom fogta el, s kételkedett máris épelméjűségemben: abba a szép lakásba bevinni ezt?! Mások ilyet a tűzre vetnek! Nem még barkácsolni belőle...
No de makacs vagyok.
Így aztán ma egy üveg orosz pezsgő társaságában felavattuk a MŰVET. Köszönet érte Sinkó János asztalosmesternek (Kistarcsa), aki ugyan erős megdöbbenését fejezte ki, de aztán ráérzett arra, mi az, amiben szükségem van szaktudására! És anyukámnak, aki a mintáimat kifűrészelte. A többi nekem már gyerekjáték volt ( tervezés, festés, antikolás, üvegezés, stb.) Nos, nézzétek, hogy született újjá a halálra ítélt ajtó a műteremben az itt megszokott stílusban:
A konyha felől a polc a tolóajtós üvegfal felett
... és ugyanaz, este

                                                                 Ha belépsz, ezt látod
                                                       A csomagok új ruhában, új helyen

1 megjegyzés:

BORI írta...

Nagyon-nagyon szép lett!! Tetszik!