A pénz beszél, a bárányok hallgatnak

Bízom az emberekben, mert úgy gondolom, bizalom nélkül az élet mit sem ér. Legtöbbször sikerül is olyan emberekkel kerülnöm üzleti kapcsolatba, akiknek az adott szavában lehet bízni. Időről-időre azonban belefutok az átverésbe is. Nagyot koppanok – aztán bízom tovább.

Valaki megrendelt egy könyvet, írt kedves levelet. Majd, hogy nem tudja elutalni az árát, mert az édesanyja beteg. Aztán nem találta a számlaszámomat. Aztán az édesanyja meghalt. Aztán pedig várjak egy kicsit. Nos, várok türelemmel, immár 3 hónapja. A könyvet megkapta, és örült neki, én meg várok azóta is.

Valaki kért fotókat. Leültünk, beszélgettünk, alkudozott, mint a piacon. Ezt sem szeretem, de el kell fogadni, hogy ez a világ ilyen kupeckedős: az alkotó embernek meg kevés a megbecsülése. A pénz beszél, hát engedni kell az árból, mert mások aláígérnek. Megegyeztünk egy olyan árban, ami a tizenöt évvel ezelőttinek a negyedrésze. De pénz az is, több mint a semmi. És az ember kedvesnek, megbízhatónak tűnt. Néhány nap múlva érkezett a hír: mégsem kellenek a fotók, mert mást választottak, olyat, aki receptet is ad hozzá. Tőlem nem is kértek. Ja, hogy lett volna? Most már mindegy, de az úgyis olcsóbb volt. Nem jobb, de olcsóbb.  A biznisz az biznisz. Ráment erre is néhány órai munkám.

Igen, az üzlet az üzlet, ha olcsóbb, hát azt kell venni. De itt nem csak a pénzről van szó: arról, hogy az üzletben is maradjunk EMBEREK. Hogy megbecsüljük a másik munkáját. Rengeteg munkám lenne, amikért eleve nem is szeretnének fizetni. Ha meg fizetnének, akkor alkudoznak, aztán pedig mindenféle okokra hivatkozva késve fizetnek. És örülhet az alkotó ember, ha fizetnek neki.

Sajnálom, hogy az alkotó munka így leértékelődött, ilyen silánnyá vált. Márai Füveskönyvével vigasztalódom:

„Az igényről
És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orr fintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.”