A lélek. In memoriam Budaházi László

A LÉLEK. Ez volt a legfontosabb szó a reklámjában. A színek, a fények, az összeállítás, a komponálás harmóniája, és a LÉLEK. Ez hatotta át munkáinkat. Csodálatos és termékeny alkotó időszak volt mindkettőnk számára az a néhány év. Úttörő feladat volt a miénk, stílust teremtettünk a virág- és csendélet-fotó világában: akkoriban nagyítóval kellett olyan képeslapot és virágnaptárt keresni, amely nem kettőnk keze munkáját dicsérte. Később a Halmos-Budaházi stílust sokan szolgaian követték, másolták – de a LÉLEK, az nem az volt, mint az eredetiben.

Nagyon sokat tanultunk egymástól, a közös alkotó munka gyümölcse a többi tevékenységünkre is építően hatott.  Két alkotó lélek lelt örömre egymásban, és gyönyörű alkotások születtek belőle, mások – és a magunk - gyönyörűségére.

Az élet aztán másfelé sodort és régen nem találkoztunk. Mindig készültem hozzá, de halogattam, mert az ember mindig talál fontosabbat, és könnyen mondja: nincs idő. Aztán egyszer csak érkezik a hír: most már csak odaát találkozhatunk. Ami elmúlt, azt elvesztettük.

E néhány képpel szeretnék megemlékezni Budaházi Lászlóról, akivel sok évig együtt dolgoztunk. Most csöndesen, a közös képeslapokat nézegetve nélküle emlékezünk. És amint az utóbbi időben annyiszor, most is a halk felismerés kísér: kérlek, ne halogassátok egymás meglátogatását! Ha eszedbe jut, hívd fel. Menj el hozzá. Öleld át, és mondd el neki azt, amit el KELL mondani. Simogasd meg, szánj rá IDŐT.  Jusson eszedbe: lehet, hogy csak ma vagytok együtt, a holnap oly bizonytalan, lesz-e még. Tedd meg ma, mert az idő mindannyiunk számára meg van számlálva. És a sírra vitt szépséges koszorú, az már mit sem ér.

Nyugodj békében, Laci!

1990 és 1998 közt megjelent képeslapjainkból válogatva

Fotó: Budaházi László Styling: Halmos Monika