2015. szeptember 24., csütörtök

Iss-mich-Garten



Olvasva az újonnan bevezetett menza és gyerekétkeztetés véleményei, tapasztalatait, úgy érzem, ehhez nekem is lenne néhány szavam.
Van némi rálátásom a dologra – nem vagyok ugyan sem dietetikus, sem szakács. Ám a modern reformkonyhával lassan negyedszázada ismerkedtem meg. Első útmutatóim ebben Borszékiné Rétháti Ágnes és Hargitai György voltak, a régi magyar Konyha szerkesztőségében, akik csodás receptekkel ajándékoztak meg, és segítettek elindulni egy olyan úton, amely az élvezetes, jóízű és egészséges táplálkozáshoz vezet. Azután már tapasztalataim nagy részét én is közkinccsé tettem számos szakácskönyvemben.
Mivel az elmúlt időben négy gyermekem is felcseperedett e konyhán, akik most már saját egészségtudatos konyhát vezetnek – sőt, az ő gyermekeik is ekképpen esznek. Nálunk a nagy asztalt mindig sokan ülték, ülik körül, sok az éhes száj, mert mindig jön „még valaki”, és tudják, itt jut még egy szájnak is. Jókat eszünk, jóízűen és egészségesen. Húst is kerül terítékre, bár búzafasírtomtól többen is függővé váltak. 1993-ban a Junior Gyermekélelmezési Vállalat versenyén heti menümmel a második díjat nyertem el – ezt a menüt ma is vállalom, megállja a helyét!
Ezt a tudást szeretném továbbadni minél több gyermeknek, mert ha idejekorán megismerkednek az egészséges ételekkel, akkor nem lesz idegen a menzán sem a reformkonyha – persze, ha jóízű. És a gyerekek nyitottak, érdeklődők – akiket rávezetnek arra, hogy hogyan kell enni, azoknak örömforrás lesz az étkezés.

Hogy hogyan lehet ezt megtanítani?
Egyrészt, mint mindent, példával, jó példamutatással. Könnyű annak, ahol a szülő maga is e nézetek vallja, és tudja, mit, hogyan érdemes enni, és nem vakította el a reklámdömping. Ha ez nem járható út, akkor van több lehetőség is.  Például egy olyan élményszerű oktatás, amelyet e nyáron is folytattunk barátnőmmel, „tábor” formájában. Ez egy barátias kertész-német tábor volt, mivel Anikó némettanár – én pedig a kertész-konyha vonalat vittem végig. Az egész hetet szépen felépítettük, ideillő dalokkal, játékokkal, nyelvtanulással is. Az életben kipróbált módszertan – és működik!
Első nap megismerkedtünk a magokkal. Megnéztünk sok-sok magot, kézbe vettük, nagyítóval megvizsgáltuk. A gyerekek 5-10 évesek voltak, és örömmel üdvözölték az ismerős magokat, a kukacot. Megbeszéltük, mit csinál a barackban, a szilvában a mag, hogyan lesz a búzamagból kenyér. Csíráztattunk: ezt minden nap gondoztuk, megvizsgáltuk és utolsó nap ettünk a friss csírákat. Készítettünk napraforgómagból finom fokhagymás, zöldfűszeres krémet, amit kenyérre kenve kóstoltunk, és egy mézes-diósat, amihez zabkeksz járt.

Másnap „gyökérnap”-ot tartottuk. Sorra vettük a gyökérzöldségeket, kézbevettük, megtapogattuk őket: mi a jó a gyökerekben? Mindenki készített egy-egy kis kertecskét, kiürült tejesdobozban. Megtanultuk elültetni a növényeket, egy kis „térrendezést”, és a kertben talált apró kincsekkel kidekoráltuk a kertet. Az egész héten át gondozott kis kertecskét azután mindenki hazavihette. E napon sárgarépából készült „hamis lazac” volt uzsonnára és mézes-citromos reszelt sárgarépa. Mindkettőnek nagy sikere volt – a szülők, akiket megkínáltunk, más sokkal távolságtartóbban fogadták az ételeket.

Ezután szár-és levél napok jöttek. Megismertük a növények e részeit, koszorút fontunk indákból, fakérget simogattunk, leveleket kóstoltunk. Ez igazán mulatságos és tanulságos volt: a savanyú sóskát szinte mindenki szívesen kóstolta, ám a legtöbben idegenkedtek az aromásabb levelektől, mint a menta, a bazsalikom, a szurokfű. Ismeretlen ízek, ismeretlen növények – ahogyan a vörös mángoldot örömmel fogadták, éppen a színe miatt. Saláták készültek, többféle változatban és nagy sikerrel.
A virágok napja az egyik legszínesebb nap. Közelről megnézni egy virágot, nagyítóval látni a bibét, a porzót, virágport, esetleg meg is kóstolni őket? (Mivel az ehetővirágok honi szakértőjének számítok, így ezt nyugodt szívvel teszem.) Izgalmas dolgok, és addigra elértünk oda, hogy már záporoztak a kérdések. Ekkor kezdtek már megérteni néhány dolgot a növények, a táplálkozásunk és az egészségünk kapcsolatában.  A közös munkánk kétféle krumplikrém elkészítése volt: a csoportban volt két gluténérzékeny kislány, ők nagyon élvezték, hogy ebből teljes mértékig kivehetik a részüket! A kész krémeket – egy fokhagymás-tojásos-petrezselymes és egy olívaolajos-citromos variáció – kiflikarikákra kentük és friss, ehető virágokkal díszítettük.

Az utolsó napra maradtak a termések. Mitől, milyen jó a termés? Megnéztük a kertben található terméseket, felvágtunk több gyümölcsöt, zöldséget – megtaláltuk bennük a magokat. A magokat, ahonnan elindultunk. A zöldségekből- gyümölcsökből a gyerekek gyönyörű tálakat állítottak össze, készültek apró paradicsomok megtöltve, reszelt répaágyra tett paprikaállatok, geometrikus gyümölcsfantázia, apró falatok friss zsázsacsírával, s a végén minden elfogyott.

Dióhéjban összefoglalva ennyi történt, de talán nekik többet is jelentett. A szülők nemsokára jelentkeztek, a recepteket kérték, és érdeklődtek erről-arról, hogy is van… mert a csemeték nagyon lelkesek, és most már ők is kíváncsiak…
Fontos, hogy minél többen már kisgyermek korban megszokják az egészséges étkezést, tudják, hogy mit, miért érdemes enni. Hogy étkezés egy örömteli esemény legyen, ne egy szenvedés. Hiszen ma (egyelőre) nem csak azért eszünk, hogy az éhségünket csillapítsuk, hanem az élvezet kedvéért is. (És mielőtt rám támadna egy-egy harcias kommentelő, elárulom, hogy négy sportoló gyermek mellett mindezt egészen vékony pénztárcából ki tudtuk hozni, igaz, nálunk egyetlen falat sem ment soha a kukába!!)
Fontos, hogy már a gyerekek tudják, miért kell biobúzából készült kenyeret enni, miért kell elfelejteni a rámás süteményt, mire vágnak fel a felvágottak. Hogy annyi ételt szedünk ki, amennyit megeszünk és egy falat sem mehet veszendőbe. Fontos, hogy imádják a zöldségeket és a gyümölcsöket, és ezek megbízható helyről származzanak.  Meg kell tanulni azt is, hogy az életben, és az ÉTELben az egyik legfontosabb a MÉRTÉK. Mértékletesen kell bánni a sóval, cukorral, ecettel, zsírral és a többivel, mértékkel kell étkezni. És hogy a gabonakrém-evés függőséget okoz.
A baj csak az, hogy e tudással együtt jár az igényesség – és akkor, lehet, hogy ottmarad a tányérban a lélek nélkül készült reformebéd?
Ha érdekel egy hasonló kis tanfolyam, keress bátran: moni.halmos@gmail.com www.rozsakunyho.hu




Nincsenek megjegyzések:

200 éves a Stille Nacht

    … erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké...