A Rózsakunyhótól indultunk - mint minden túránk alkalmával, ma is vetettünk egy pillantást a névadó kunyhónkra, és jóleső érzéssel állapítottuk meg, hogy a márciusban ültetett rózsáink megeredtek, szépen nőnek, a tábla is a helyén. (Ha arra jártok, és szomjazni látnátok a rózsát, kérlek, adjatok nekik inni!)
Fekete István gondolataival indultunk tovább:
"a természet...
ebben nem is csalódsz, elhiheted. Nem beszél, hát nem is hazudik; nem ígér, és mégis odaadja mindenét; nem szól, és mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott."
Szélben hullámzó réteken vitt át az út, igazi színkavalkád dacolt a szokatlan hideggel, örömmel fedeztük fel a Börzsöny ehető vadnövényeit.
Odébb egész kései gyöngyvirágmező (Ugye, tudjuk, ez nem ehető, sőt!): Tamási Gáspár oly régen olvasott "Vadon nőtt gyöngyvirág"-ja ugrott be - ha végére a érek a Virágzabálóknak, újra előveszem.A májusi rétek nehéz illata új gondolatokra és maradásra késztet. Régvolt májusok hozakodnak elő, a maguk tarkán szövögetett emlékképeivel - rég volt, igaz se volt - a szekrény mélyén lapuló megszáradt virágcsokrok tudnának csak igazat mesélni róluk.
"Ma megfürödtem illatodban, neked kakukkfű illatod van.
A réten, ahol gyerek voltam, most gyár van, óriás torony van.
Azt a rétet sose láttad, mégis tied ez a varázslat.
Kakukkfű-illatban keringve, beivódsz régi éveimbe." (Sipos Gyula: Kakukkfű)
Aki ma kihagyta a vadnövényes túrát, az ehető növények és ehető virágok ismerkedős kirándulását, tartson velünk legközelebb, amikor a nyár ehető virágait fogjuk szemügyre venni, ezúttal a Duna másik oldalán!
Bővebb info: http://www.halmosmonika.hu/index.php/hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése