Egész délutánon át készülünk. Hogy minden ott legyen a helyén, minden úgy sikerüljön, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, és persze mindenki megelégedésére. Eszközök, alapanyagok a helyén: a kosarakban mosolyognak az almák, a barackok, olykor hamvas szilvák néznek szelíden. Fehér üvegekben a cukor, a liszt, a többi hétköznapi hozzávaló, citrom, csokoládé, dió és frissen tört mogyoró.
Aztán sorra megérkeznek a "vendégek": a levendulabolondok, akikkel végigsütjük az estét.
Mondom mindig: ide ne gyere titokban, mert lebuksz.
Levendula frissen, csokrokban, meg lehet illatolni, megdörzsölni az ujjak közt, megkóstolni, milyen így, egészen naturálisan. Levendula szárítva: ránézésre kissé szomorkás és illúzióromboló, de benne a nyár, a levendulamezők üzenete: és megmutatom a titkot, hogyan lehet úgy kinyerni belőle az ízeket, hogy abban a kekszben ott legyen a dédi konyhájának emléke, vagy egy szép este üzenete, amikor Provence-ről álmodtunk, de csak a "Bor, mámor Provence" előtt nyeltük az olcsó bort a könnyeinkkel...
Mesélek a levendula-hemináról (ami egy szívet megvidámító, egyedi mérték), a honi levendulamezőkről, barátságos levendula-birtokokról és birtokosokról, kipróbáljuk, hogyan lesz a nyáron féltő gonddal eltett levendulás cukorból hihetetlenül finom és bársonyosan levendulás sütemény...
Aztán elkalandozunk kicsit merészebb vadászmezőkre: és sóval, étcsokoládéval együtt gyúrjuk a lemorzsolt virágokat a tésztába, majd borban főzzük citrommal, kesernyés citromhéjjal, és gyümölccsel gazdagítva álmodjuk pohárdesszertté...
A forró sütők meleg párát lehelnek, levendulás illat-orgia vegyül a levegőbe, és mégis érezzük a szimatolni való kis színes virágok lágy tavasz-illatát...
Eltelik az este, és úgy érezzük, hogy még tarthatna tovább... dobozokba kerülnek a kekszek, a csokis-levendulás sütemények, kanalak merülnek a halvány rózsaszínű borzselébe, kések és villák hasogatják a töltött gyümölcsök virágszirmokkal szórt közepét... az ajtón besurran a nyár, akkor is, ha kint cudar tél van, sejtelmesen mosolyog és nem tágít mellőlünk. Bőrünkre csókot lehel - és el nem mondhatja, csak élvezi, milyen csuda illat parfümözte be.
Ahogyan a forró levendulagőz egybekel a balatoni bor nyári párájával, benne a szőlőskertek fanyar üzenete. A csoki, a dió és cukor nehezedik a levendula könnyed bájára, a gyümölcsök frissességében meg ott a nyár és egy új szerelem jó szaga. Aki értő, a kis friss virágok tavaszt mesélő virágporát és sokszínűségét is kiérzi belőle... így lesz kerek az este, egy megismételhetetlen nyáresti illattal.
A fényben fürdő városban a legjobb, amit ilyenkor tehet az ember: ezzel a pazar illattal a bőrén kisétál a nagy folyó partjára, a köveken ülve mereng el azon: milyen messzire vihet egy kicsiny virágban rejlő izgalom, messzebbre, mint ahogyan a folyó kanyarog.
(Valaki ráhajol a bőrödre, talán a még sosem érzett illat ragadja el, ne csodáld, ha repülsz vele, hagyd, hogy elragadjon, hogy csókoljon... ő a nyár.)
A legközelebbi főzőkurzus ideje itt:
www.rozsakunyho.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése