Hármashatár

 

Vajon miért akar az ember minden csúcsot megmászni? Ezen már többször agyaltam, meg azon is: nem volna-e kényelmesebb árnyas völgyekben sétálni, mint különféle meredélyeken nyelvet lógatva mászni, hogy egyszerre csak azt mondhassuk: nicsak, felrétünk, de jó, nézz szerte!
Mégis mindig csúcsra szeretnék jutni.

Vendvidéki kirándulásunk tervezésekor is kutattam a térképet: hol egy hegy, amire fel kell mászni?!

Itt pedig, az ország nyugati szegletében van éppen egy olyan, ahol több országban állhatsz egyszerre - feltéve, ha három lábad van. De ha csak kettő, akkor is izgalmas felmászni a Hármashatárhoz.

Faggatva a helybélieket, nem sok jóval kecsegtetettek. Hmmm, oda fel? Igen, hallottunk már egy emberről, aki felment. Ó tavaly volt fenn a Józsi a lányával, de csak mentek előre a bozótosban, aztán eltűnt az út, és visszafordultak. Ó, oda régen vezetett út, de benőtte a gaz. Menjenek csak ki a falu végére, de ne parkoljanak le, mert a Nemzeti Park őrei elviszik az autót.
Ilyesféle ötleteket kaptunk, és bevallom, ezen nem is csodálkoztam, hiszen ha ott élnék, biztos nekem se a legfőbb gondom lenne felmászni egy hegyre. És vagy két évtizede éppen egy jártam, amikor Farkasfa határában a Fekete tó nevű lápot kerestem.

Szóval, maradtam a saját elképzelésemnél, és mivel úgy láttam, és a neten lévő infókból is erre következtettem, az Ausztria felőli megközelítést választottuk. Igaz, ehhez Alsószölnökön és több kis tüneményes burgenlandi falucskán kellett kanyarogni - azt hiszem, kerékpárral épp annyi idő lehet az út, mint kocsival.

Oberdrosen után, Kölbereck településrészen egy kis trükkös kanyarban, a fák közt, jól elrejtve van egy táblácska: Gasthaus Lang, balra. Ott be lehet fordulni az erdőbe, és néhány száz méter múlva egy takaros kis parkolóban hagyhatjuk az autót.

Nagy reményeket ne fűzzünk a Gasthaushoz, mert a héten csak három napot van nyitva - persze, hétfőn zárva volt.

Innen jól kitáblázott köves út vezet fel a Dreiländereck-hez, úgy 40 perc erős sétával teljesíthető. Az út nagy része az osztrák-szlovén határ, tehát itt tényleg lehet egyik lábad itt- a másik ott!

A csúcson emlékmű, háromnyelvű feliratokkal, csöndesen el lehet mélázni a történelem furcsaságain. Hogy utunk épp a páneurópai piknik évfordulójával majdnem egybeesett, így még több emléket idézhettünk fel a mi kis békés múltunkból. Itt azonban tényleg csönd és béke honolt, az erdő nem gondolt semmiféle nyelvi vagy vallási különbözésre, szent nyugalommal ingatta zöld lombját nyugatról kelet felé, ahogyan éppen fútta a szél.

Megnézhetjük, innen hogyan lehet leereszkedni Felsőszölnökre, vagy éppen Szlovéniába. Ha hétvége lenne, a szlovén háromszög-cikkelyben büfé üzemelne. Még nem is vitték el a kukazsákjaikat, a magyar szemeteskukákban azonban már friss, magyar kukazsák sárgállott. 
A három zászlórúd szomorúan meredt az ég felé, úgy vártuk volna, hogy lobogjon rajtuk lobogó, de talán az csak ünnepnapokon

lobog.

Jó kis kirándulás, érdemes erre a kicsi csúcsra is felmenni - mondom, pedig jó kis hűséges bakancsom a visszaúton mondta fel több mint két évtizedes szolgálatát...

www.rozsakunyho.hu