Meseország virágainál

 

Igen. Nagyboldogasszony ünnepe és Mária nap közt a gyógynövények begyűjtésének időszaka érkezik.

Tavaly ez időben gyökereket gyűjtöttünk, keféltük-mostuk, daraboltuk és csupa természetes gyógyírt készítettünk belőle Ingriddel Buchbachban.

 

Idén az alpesi növények megismerése volt soron... és bizony, szegény bakancsomnak bizony a talpa megadta magát... nem tudom, hány kilométer, hány ország hány hegye van benne, de jól szolgált az elmúlt NEGYED SZÁZAD alatt...

Ausztria hegyei minden alkalommal lenyűgöznek, most azonban a növények megismerésén túl egy lelket is felemelő zarándokútat járhattunk végig.

A mondsse-i bencés szerzetesek útját jártuk végig a festői Wolfgangsee fölé magasodó hegyekben. Szerzetesek lábnyomain, a természet templomában járni ( jó bakancsban, és nem mezítláb, vagy lencsét szórva cipőnkbe...), tényleg magasztos és felemelő volt. Megkondíthattuk a kívánságharangot, gyönyörködtünk az esőben türkizzé váló vízben... nem is lehet elmondani, milyen testet és lelket átjáró fenséges érzés volt.

 

Könyveim, természetesen, végégjárták az utat, hiszen a levendulás könyv előszavában Kiss Domonkos bencés szerzetes ajánlja a könyvet az olvasóknak, s ez arra vitt, hogy a könyv eljusson a "bencés" helyekre: találkozhatunk velük Pannonhalmás, Győrben, de jártak már Seckauban,  Melkben, a pannonhalmi gyógynövényáldáson is.

 

És most itt, a mondsee-i zarándokúton is ott voltak, ahogy kellett.

Beszéljenek inkább a képek... és ajánlom mindenkinek, szívesen adok túra- és szállásjavaslatot, mert Ausztria sok zugát bejártam már, szebbnél szebb kis helyeken jártam, de ilyen egyszerűen természetes és varázslatos mesevilágot, csak most, és itt...

Beszéljenek a képek. És a növények.

Hazatértem után pedig máris a Bonum Tv-ben mesélhettem a legfrissebb virágos élményekről - így lett kerek a nyárvégi történet.