2017. november 25., szombat

Gulangyu, 鼓浪屿, "a víz tépázta kövek" szigete



 

Gyönyörű este volt: rövid séta után újra biciklire ültünk, és végigkerekeztünk a fényárban úszó tengerparton. Sötét biciklisek voltunk: itt minden ki van világítva, viszont a bicikliken, motorokon nincs lámpa. A parti sétány és kerékpárút márványszerű kövén visszacsillogtak az épületek színei. Megcsodáltuk újra a túlparton Gulangyu aranyra festett köveit, a ragyogó kupolát, amely keresztet visel tetején: reggel, ha sikerül jegyet venni, áthajózunk a szigetre!
A sziget, 鼓浪屿,  ugyan egészen közel van: ha végigsétálunk a Zongshan lu-n (ez Hsziamen "Váci utcája"), tíz perc alatt a kikötőben lehetünk. Külföldiek azonban csak a nemzetközi kikötőből induló hajóval mehetnek át, ami jóval messzebb van, 20 perc busszal. És persze, az többe is kerül – vagy talán az szebben hangzik, hogy a helyiek kedvezményes jegyet válthatnak a hajóra. Mi persze gyalog mentünk a kikötőbe, bemelegítésként egy másfél órás séta.
Hsziamen város egyik nevezetessége Gulangyu szigete, amelyet a „tenger kertjének” vagy a „zongorák szigetének” is szoktak nevezni. Neve amúgy ”víz tépázta kövek”-et jelent. Két négyzetkilométernyi zöld oázis, természetes szépséggel. Teljesesen „zöld” sziget: csak hajóval közelíthető meg és kizárólag kisméretű, elektromos járművekkel lehet rajta közlekedni – vagy gyalog. A szigeten található a világ legnagyobb orgona-múzeuma és Kína egyetlen zongora-múzeuma, több mint 200 db zongorával. Mivel a part menti sziklákhoz csapódó hullámok mindig más és más hangot hallattak, szívesen időztek itt inspirációt gyűjteni zeneszerzők. Így lett a „zongorák szigete” koncerttermekkel teli, szabadtéri hangversenyek színhelyévé. A XIX. században brit, francia, holland és japán diplomaták lakták, az épületek teljesen európaiak, több keresztény templommal.


 
Gulangyun már jártunk két éve, akkor nagyon kedves kísérőink voltak, akik a szigetre érve máris egy kis golfkocsira ültettek, mondván, onnan kényelmesebben lehet nézelődni, mert a sziget hatalmas. Nos, mentünk is a kocsival vagy 2 km-t – de fotózni tényleg kényelmesen lehetett - legfeljebb nem ott, ahol szerettük volna. Egy turista látványosság, valamikor ez volt a régi városközpont. Virágkorát akkor élte, amikor különféle nyugati hódító népek jártak errefelé, és e szigetet találták a legalkalmasabbnak arra, hogy ide tegyék konzulátusukat, iskolájukat, templomaikat. Voltak itt angolok, spanyolok, hollandok, és ki tudja, még kik – az épületek erről mesélnek. Szakasztott Európa.
Teli csupa keresztény emlékkel. Meglehetősen furcsán festenek a templomok kereszttel a tetejükön, kínai felirattal. A kissé romos épületeken érződik az angol hatás: olykor érezheti magát az ember egy régi angol kisvárosban is. A hatalmas turista áradat között mindenhol esküvői fotózásokba botlottunk. Egy idő után feltűnt, mert ennyi menyasszony nem lehetséges. Még Kínában sem. A ruhák meg viseltesek, tehát az sem elképzelhető, hogy épp reklám fotózás zajlik. Délután meg is leletük az „esküvő fotózási intézet” épületét – tehát innen fúj a szél. A legjobb hely hozzá, tényleg, hiszen itt aztán minden stílus megtalálható: kelet-nyugat, csodás épített és természeti környezet.


Gyuri unszolására bementünk a víz alatti világ kiállítására. Én nem vagyok híve a rabságban tartott állatok nézegetésének, de annyi mindent csináltam már itt, amit amúgy nem, hát gondoltam, ez is belefér. Ilyenekkel úszunk együtt a tengerben? Atyaúristen……. A medúzák színes fényfürdőben lenyűgöztek, szédültem, amint a cápák úsztak át felettem, érdekes volt a természet eme színes alkotása.



Felmásztunk a város egyik jelképének számító szoborhoz: ő védi meg Hsziament a tájfuntól. A Shungzang Gardent kihagytuk, erről írtam már két éve a Kertbarát Magazinban, most akkora tömeg állt sorba a bejáratnál, hogy nem is vállalkoztunk volna rá. Bár a januári kertlátogatás egy nyárvégihez nem mérhető…


Viszont a séták közben egy temetőre bukkantunk! Ezt sokan kérdeztétek, hová temetkeznek a kínaiak, mert még senki nem látott kínai feliratos sírt! Itt egy egész régi temető, az érdekessége az, hogy a sírkövek nagy részén a kínai felirat mellett kereszt található. A kérdésetek azonban ez sem válaszolja meg, hiszen itt egy eléggé speciális összetételű lakosság élt egykor…
A naplementét egy kis öbölben vártuk meg, aztán irány a kikötő!  A szigetnek három kikötője van, külföldiek, természetesen, csak egyet használhatnak ebből is. Hangulatosan kivilágított pálmák közt sétáltunk a kikötőbe, tudtuk, mert Tyinje megnézte, este 9-ig jár a hajó.


Bezárt épületet találtunk.
Nosza, irány a másik kikötő, a sziget átellenes oldalán. Most már sietősre fogtuk, és végiggondoltuk a lehetőségeket: ha onnan van hajó, és használhatjuk, mint külföldi, akkor rendben. Ha nincs hajó, akkor keresünk egy szobát, reggel megyünk haza. Bennem felrémlett, hogy mennyi fogdás történettel szórakoztattak az utolsó kalligráfia órák egyikén, és ez is benne van a pakliban.
Bő negyven perc gyaloglás után – ami az aznapi már megtett 18 km séta után annyira nem volt jó - elértük a kikötőt, volt hajó, fel is engedtek rá – és ez a hajó nem a város végiére vitt, hanem egyenesen a Zhongsan lu-nál állt meg – innen tíz perc alatt értünk volna haza, ha nem megyünk be még a Pizza Hut-ba.
Egész nap egy falatot sem ettünk, mert az esti tofus-pacalos-bambuszrügyes kaja kicsit elrontotta a bélésünket, és jobbnak láttuk a diétát. Napközben kólával és teával éltünk, de este jólesett egy kis pizza meg sült krumpli. Se fogda, se bef@ás, se hotelszoba a szigeten – jó kis nap volt ez is!
Ha tetszett olvasd el a többi bejegyzést is, és kérlek, ajánld másoknak is, akik szívesen barátkoznak más kultúrákkal! Látogass el honlapomra is, ahol sok-sok érdekességet találsz, belelapozhatsz könyveimbe, megtisztelsz egy dedikált példány vásárlásával. Virágos világomból csak egy kis kitérő az oly messzi Távol-Kelet!
 
 




 

 
 

Nincsenek megjegyzések:

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...