Shoppingolni mindenáron?

Egy nőnek néha el kell mennie shoppingolni. Én ugyan igen ritkán teszem, akkor is céltudatosan, sosem voltam plázacica. De be kell vallanom, olykor rám is rám tör a vásárlási láz.

Ha Kínába megyek, mindenképpen menjek ruhaboltokba – mondta utazásszervező ismerősöm – ő mindig degeszre tömi Kínában a bőröndjét cipővel, ruhával. Nos, ezek után azért körülnéztem a ruhaboltokban, tényleg, milyen is a választék, ahonnan ruhák garmadájával kell hazatérni? Itt van-e az ázsiacenteres gatyák és pólók őshazája?

Igen, bizony, itt is. Vannak olyan boltok, ahol halomban áll a bóvli, az egyszer használatos ruhák özöne – akár a Kőbányai úti piacon, épp olyanok ezek az utcák.

 

Kicsit arrébb azonban rengeteg elegáns bolt! És tényleg jó ruhákkal, szép dizájnnal, tiszta, kellemes küllemű boltok, amelyekben zene szól, jó bemenni. Annyi és annyi, szépséges és divatos ruhát láttam, hogy tényleg tudtam volna vásárolni egy (két) bőröndnyit! Igaz, a méretekkel van egy kis baj, mert a 40-42-es méret azért itt „king size”-nak számít… cipőből a legnagyobb a 37-es, bár, különleges helyeken el lehet csípni olykor egy-egy 38-as példányt is… És voltak csudaszép melltartó-boltok! Annyi, de annyi, és olyan szép melltartók voltak, hogy én csak ámultam. Milyen finom anyagok, mennyi szín és minta, milyen ötletes pánt-megoldások… az egyetlen bibi, hogy 75B-ig bezárólag…

 

Tyinje mindenképpen szeretett volna vásárolni nekem valami szép ruhát. Így hát egyik délután kettesben indultunk el shoppingolni, férfi ilyen dologra nem való. Bár Gyuri a lelkünkre kötötte, ha bármi baj van, hívjuk fel, ő addig letölti „A mi kis falunk” epizódjait – ugyan mi baj lehetett volna? Legfeljebb, ha annyi, hogy elfogy a pénz… J

Sorra jártunk vagy húsz butikot. Az eladók az idegen láttán máris ugrottak, hozták elő egymás után a ruhákat. Az első boltban még hülyén éreztem magam, amikor a próbafülkébe tuszkoltak, aztán két kínai lány igazgatta rám a ruhát a tükör előtt – to small. „Hungarian people are large” – mondta kínai angolsággal a lány, nevettünk, és mentünk tovább. A próbafülkékben nincs tükör, így a delikvensnek ki kell perdülnie az üzlet közepére, ott vizslatják meg többen is, no meg az utca népe, hogy hogy is áll. Szereztünk is egy pár kedves percet az arra járóknak!  Tulajdonképpen jó buli volt, épp, mint amikor Pesten a lányokkal elmegyünk, hogy anyukájuknak vegyenek valami nem túl öregasszonyos ruhát. Tyinje úgy csinált, mintha a lányom volna, és fürdött az idegen kísérőjének kijáró csodálatban. Végül is egy tojáshéj színű pulóverrel és egy kis százszorszépes szoknyával gazdagabban tértünk haza. Alkudozni meg egyenesen kötelező – de ehhez bírni kell a nyelvet!

Tényleg érdemes vásárolni, ha teli az erszény, és ha van türelem megkeresni az a ruhadarabot, amit véletlenül nagyobbra szabtak…

Nem vagyok egy ékszermániás, de észre kellett vennem a rengeteg arany- és igazgyöngyboltot, de a tengernyi nyakra-fejre-fülbevaló nem igazán dobogtatta meg a szívemet. Sem a boltok előtt, műanyag dézsában készülő igazgyöngy, sem a sok-sok sárga arany csingilingi. Kínában a disznó a gazdagságot jelképezi – vajon nálunk bárki fel merne venni ilyen szép, kövér disznó medált a nyakába? Elsősorban ünnepi alkalmakra való, már csak az ára miatt is.

 

 

Ha tetszett olvasd el a többi bejegyzést is, és kérlek, ajánld másoknak is, akik szívesen barátkoznak más kultúrákkal! Látogass el honlapomra is, ahol sok-sok érdekességet találsz, belelapozhatsz könyveimbe, megtisztelsz egy dedikált példány vásárlásával. Virágos világomból csak egy kis kitérő az oly messzi Távol-Kelet!