2017. november 30., csütörtök

A tizenkét sárkány hegye


 
Nekünk csak egy sárkányunk van, de az legalább hétfejű. Na jó, meg a Süsü. Itt azonban 12 sárkány lakik csak ezen a hegyen.

Minduntalan azt kérdezik tőlem: ilyen van Magyarországon? Van, ami nincs. Van, ami van, csak sokkal kisebb. Itt a szilák is hatalmasok, a távolságok is, és minden, hiszen nagy ország, rengeteg ember. Ezért is mondom olykor: képzeld ezt, mint odahaza, és szorozd meg aztán százzal. Na, pont olyan. És egy idő után már úgy érzem magam, mint a kis herceg: nálunk minden olyan kicsi. Kicsi ország, kicsi hegyek. „Hát mert nálam odahaza minden olyan kicsi...” – mondta a Saint Exupery történetének hőse…

 

Reggelire egy tarógyökér lepény némi kókuszitallal, és indulás, mert ma hosszú buszozás vár, irány a hegyek. Beichen Mountains Naturpark, Tong’an – ez a pontos úti cél, de amúgy ez még mindig Hsziamen.
Előbb a hídon futó gyors busszal mentünk egy órát. Áthajtottunk egy hosszú hídon a szárazföldre, mentünk és mentünk jó sokáig: városnézés 4 yüenért. A megállóknál szorgos alkalmazottak dolgoztak, aki hangos ordibálással arra voltak hivatottak, hogy a téblábolókat betaszigálják a buszba. Egy külvárosi csomópontban átszálltunk egy kicsi és rozoga buszra, amellyel újabb 40 perc következett, immár a „vidék”-en. Ugyan nem zsákokon ültünk, és volt rajta ajtó, meg minden, amit elvárható egy busztól, de utazott velünk több zsák zöldség és egy bambuszkosár gyümölcs is. Egy árus, amilyeneket mindenfelé lehet látni a városban: vállára illesztett rúdon függ két kosár, abban a portéka.

Láttunk magányosan legelésző sovány tehenet az út mellett, sok apró kalyibát. Épülő házat, a hatodik emeletig szakszerűen beállványozva bambusszal. Sertésszállító teherautót – amelyben két szinten voltak bezsúfolva a magyar szemmel sovány disznók. Az út katonai objektumok mellett is elvezetett – ezért igen tekintélyes fekvőrendőrökkel rakták teli az utat –élmény volt minden huppanás. Láttunk szépen művelt területeket, bambuszvázas fóliasátrakat. Szép bakháton nevelt palántákat. Út menti piacot, az aszfaltra terített ponyván fél disznók, halomba hányt gyökérzöldségek hevertek. Ez már egészen vidéki életérzés!

Hétköznap lévén nem sokan igyekeztek a Beichen Mountains Naturparkba, de hét végén, amikor sorba állnak a hegyen felfelé a látogatók, az igen nyomasztó lehet. Most napsütésben élvezhettük a természetes és az épített környezetet. A fák közt elrejtett hangszórókból kellemes meditációs zene szólt – zenél a tong’ani erdő. Hogy mit keresett  a monumentális kapu mögött egy vérbeli transformers - legalábbis a fiatalok azt mondták, ez az, nem egy ősi kínai mesehős.



A lépcső mellett a mutatós beton hangszóró.
A park Kína történelmi emlékeket idéz, azonban a mi tudásunk ebben igen szegényes, a feliratok pedig csak a kínaiaknak érthetők. Gyönyörködünk a tájban és másszuk a sziklába vájt lépcsőket, egyre feljebb. Itt a biztonságot a betonkorlát jelenti, ami úgy néz ki, mintha fából lenne: még a fakéreg-kopottra is festették, a tájba illően.

Néhol veszélyt jelző táblát helyeztek ki – vigyázzon magára mindenki. Nem lacapacáznak, vigyázz magadra. Ha nem bírod, ne menj oda, ők így gondolkoznak.
Az épített környezet hamarosan átvált természetesebbre, és végre alkalom nyílik annak megszemlélésére is. Ilyenkor mindig nevetnek rajtam, úgyhogy ezt már nem is mondom el senkinek, csak magam szemlélődök mindenkori kíváncsiságommal. Mit kell fotózni azon a bozóton – kérdezik, de egy ideje már erre sem válaszolok, csupán egy sejtelmes mosollyal. Gondoljon mindenki azt, amit akar. Nekik bozót, nekem szerelem.


Szépséges vízesések, 12 aprócska tó, vagy inkább csak medencécske mellett baktattunk egészen a Tizenkét sárkány legfelső taváig, ahonnan csodás kilátás nyílt a vidékre, a párába vesző távoli nagyvárosra. E kis vízfelületek adták a nevet: 12 sárkány. A 600 métert zuhanó vízesés igen halovány volt itt is, akárcsak a Botanikus Kertben, de hát két hónapja nem esett, így megbocsátjuk neki, és élvezzük azt a keveset, ami van. Bár láttuk, hogy ez mű-víz, vagyis tíz órakor a személyzet maga kapcsolta be a szivattyúkat… azért mégiscsak gyönyörködhetünk benne...
 
Ha tetszett olvasd el a többi bejegyzést is, és kérlek, ajánld másoknak is, akik szívesen barátkoznak más kultúrákkal! Látogass el honlapomra is, ahol sok-sok érdekességet találsz, belelapozhatsz könyveimbe, megtisztelsz egy dedikált példány vásárlásával. Virágos világomból csak egy kis kitérő az oly messzi Távol-Kelet!
 
 

 

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

200 éves a Stille Nacht

    … erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké...